Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Gyarmati Gabriella: Pályaívek hasonlósága. Munkácsy Mihály és Pulitzer József
GYARMATI GABRIELLA Pályaívek hasonlósága. Munkácsy Mihály és Pulitzer József Másnap a The World a bankettről szóló, a címoldalon közölt beszámolója kapcsán magyarul üdvözölte a festőt: „Éljen Mihály Munkácsy”.25 Erről az ünnepségről Munkácsy egy november 25-én kelt levélben feleségének is beszámolt: „A tegnapelőtti bankett felséges volt, vagy száz ember a pénzvilág és az értelmiség előkelőségeiből."26 27 A New York-i Magyar Egylet 1886. december 1-jén tartott ülésén tiszteletbeli taggá választotta a festőt, aki a városban járva meglátogatta a Public Libraryt, hogy megnézze az 1879-ben odakerült, s az épületet máig el nem hagyó Miltont. New Yorkban két hetet töltött, majd Washingtonba utazott, ahol a Fehér Házban fogadta az Amerikai Egyesült Államok huszonkettedik (majd később huszonnegyedik) elnöke, Stephen Grover Cleveland. Karácsony előtt azonban ismét New Yorkban találjuk a Mestert, december 22-én Pulitzerék látják palotájukban vendégül egy, a tiszteletére rendezett estélyen. Néhány nappal később, hogy pontosan mikor, arról a korabeli sajtó is egymásnak ellentmondó adatokat közöl, együtt utaznak a Niagara-vízeséshez. Pulitzer és Munkácsy kapcsolata azonban nem a protokolláris társasági események szintjén nyert igazán értelmet. Találkozásuk leginkább értékteremtő momentumának a sajtómágnás megrendelése nyomán született arcképet tekinthetjük, amely Pulitzer József feleségét, Kate Davist ábrázolja. Bár Munkácsy, előzetes elképzeléseinek megfelelően, több portrémegbízásnak is eleget tett Amerikában28, az akkor harminchárom éves Pulitzerné portréját már nem tudta elkészíteni. Fényképek segítségével dolgozott a képen, immár párizsi műtermében. Azt hihetnénk, hogy Munkácsy Mihály arcképfestőként aratott sikereinek hátterében - nagy múltú tradíciót követve - az ábrázolt személy legelőnyösebb bemutatását középpontba helyező megközelítési mód állt. De ez nem lett volna elegendő. Az alkotónak megadatott az a képesség, hogy festés közben feltárja modelljeinek jellemét. Jó karakterérzékkel felvértezve az arcra koncentrált, és a ruha által fedetlenül hagyott test részletezőbb megragadásával operált, míg az öltözéket és a környezetet nagyvonalúan, gyors, lendületes ecsetvonásokkal örökítette meg. Láthatjuk, hogy szokásával ellentétben azonban a kezekre most nagy gondot fordított. Festett az enteriőrből többet mutató portrékat is, de Pulitzerné ábrázolása során a legelőzékenyebben engedte modelljét érvényesülni. Az asszonyt egy bojtsorral díszített, plüss huzattal bevont fotelbe ültette. A turnűr miatt a modell nem tudott hátra dőlni, így elképzelhető, milyen megerőltető lett volna napokig pózolnia. A mögötte lévő, szinte homogén háttér unalmát egy laza ecsetvonásokkal, tulajdonképpen festékpászmákkal alakított virágcsokorral törte meg. Munkácsy Mihály: Pulitzerné Kate Davis arcképe ► (1887-1890; olaj, vászon; 145x110 cm; magyarországi magántulajdon; fotó: József Attila Múzeum archívuma) 26 Joseph Pulitzer: Éljen Mihály Munkácsy: His countrymen in New York Welcome the Hungarian Painter. In: The World 1886. november 24. Idézi: CSILLAG 2015 21. 27 FARKAS 1952 149. 28 Szám szerint meghatározni, hogy hány portrét festett Munkácsy Amerikában, szinte lehetetlennek tűnik. Sz. Kürti Katalin Munkácsy Mihály és a fotográfia című könyvében hozzávetőlegesen tizenötre becsüli a Munkácsy által ellátott portrémegrendelések számát. SZ. KÜRTI 2004 87. 596
