Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Gyarmati Gabriella: Pályaívek hasonlósága. Munkácsy Mihály és Pulitzer József
GYARMATI GABRIELLA Pályaívek hasonlósága. Munkácsy Mihály és Pulitzer József A Pulitzer életét feldolgozók mindegyikénél olvashatunk arról, hogy a fiatalember mennyire ambiciózus és célratörő volt. Tudjuk azonban, hogy az ambíció mennyire veszélyessé válhat, ha nem párosul türelemmel. És bár Pulitzer pályája szépen ívelt fölfelé, esetében annak módszeres építéséről beszélhetünk, amely kizárja az esetlegeset, az át nem gondoltat, és előtérbe helyezi az eredetit, a kreatívat és olykor a merészet is. „Pulitzer különleges hírlapírónak számított, hiszen a többségre nem volt jellemző, hogy közvetlen politikai tapasztalatokkal rendelkeztek volna, s így nem láthatták át, s nem érezhették a felelősséget oly mértékben, ahogyan Pulitzer.”15 Pulitzer tehát olyan kompetenciára tett szert, amely kiemelte őt az átlagos újságírók sorából. Az 1876-os év Munkácsy életében fordulatot hoz: műveinek kritikai realista irányultságától elfordul, palettája világosabb és jóval színesebb lesz. Bár a kritika és a közönség is rajongással övezi a Siralomház sikere miatt, az ekkor már évek óta Párizsban élő festő új témát keres. Pulitzer pedig a New York-i The Sun című lap tudósítójaként az olvasók figyelmét magára vonni képes újságíróvá válik. 1878 mindkettőjük életében komoly előrelépést jelent. Munkácsy két évvel Cécile de Marches bárónéval kötött házassága után, 1876-ban mutatja be Műteremben című festményét. E műve az általa választott új festői irány határköve, amely változatos témaválasztást és gazdagabb, színesebb palettát von maga után. Elfordul a neki művészi hírnevet hozó kritikai realizmustól és népéletkép műfajtól. Az új alkotói szakasz kezdetét jelző Műteremben című kompozíció egy reprezentatív páros portré, amelyet szalonképek és a hozzájuk szervesen kapcsolódó virágcsendéletek, tájképek és érzékeny látásmódot tükröző arcképek, valamint - nagymonográfusa, Végvári Lajos szóhasználatával élve - a „nagyvállalkozások” követnek. A művészi orientációjában visszafordíthatatlanul végbement változások hátterében tehát új, párizsi élete, életmódja, a feltáruló lehetőségek kecsegtető volta áll. Munkácsy - Pulitzer Józsefhez hasonlóan - ragyogó érzékkel mérte fel az adott kor és hely igényeit. Azonban esetében sem a felismert igények puszta kielégítéséről van szó. Tudjuk, hogy egy olyan közegben festette a tárlatlátogató közönséget ma is magával ragadó szalonképeit, amely nagyon sok festőnek biztosított jobb vagy rosszabb megélhetést. Ám effajta népszerűséghez és keresettséghez valóban kiemelkedő színvonalú műveket kellett produkálnia, amelyek a sok tehetséges festőnél jóval magasabbra helyezték Munkácsyt az alkotói ranglistán. A A Pulitzer József születésének centenáriumára az Amerikai Egyesült Államokban kiadott bélyeg (1947; papír; magántulajdon) 15 KOROKNYAI é. n. 589
