Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Szűcs Judit: „Fát nem vágunk ki.” Csongrádi gyümölcsös kiskertek
SZŰCS JUDIT „Fát nem vágunk ki.’ A kisréti Lantos család Nagy Veronika a város gazdálkodása 20. századi leírásában a gyümölcstermesztéssel is foglalkozik. „ a csongrádi gyümölcstermesztés az 1930-as években virágzott fel, amikor a város saját földjén több gyümölcsöst telepítettek az akkori polgármester, Piroska János javaslatára.” Ugyanakkor „a város tulajdonán kívül magánszemélyeknek is lett 1-3 kát. hold területű gyümölcsösük, melyek közül több mintaültetvénynek számított. A várostól délre a Kisrétben ilyen - jonatán, sztárkin- gotés delicseszt nevelő - ültetvénye volt Halász Istvánnénak, Lantos Imrének, Lantos Istvánnak, Szabados Józsefnek.”"' (A polgármester javaslata országos programhoz kapcsolódott.] A felsoroltak közül Lantos Imre családja nyomára bukkantam. Unokamenye, ifjabb Lantos Lászlóné Balanyi Zsuzsanna (sz. 1950] visszaemlékezése szerint három hold almása 70-80 fát jelentett. Fajták szerint fontos, delicsesz [ahogy már írtam, delicious], jonathán, húsvéti rozmaring volt. Téli körtét is termelt. A leszedett gyümölcsöt átvevőhelyre szállították, emellett piacon és háznál is árulták. A kisréti tanyán és a városi ház pincéjében tárolták. A szállításra használt ládákat LI, illetve LL monogrammal látták el. Almatermésükből vittek kiállításra is, ahol oklevelet nyertek. Lantos Imrét almakirálynak hívták. Eladásra gyümölcs mellett kukoricát, uborkát, burgonyát is termeltek. Káposztafélékkel nem foglalkoztak. Az évek folyamán a meglévő parcellákhoz földeket vásároltak. Időközben Lantos Imre fia, László [sz. 1924] beleneveledett ebbe a munkába. Az 1950-es évek a Lantos-gyümölcsösben permetező- és locsológépekkel dolgoztak, széllel működő áramfejlesztőt terveztek. Az 1960-ban bekövetkezett téeszesítés (a földek és a gépek, berendezések szövetkezeti tulajdonba vétele] után a fákat kivágták. 1961-ben az idősebb Lantos László elhunyt. [A két esemény, a virágzó gyümölcsös kollektivizálása, majd kivágása, és a fiatal, 37 éves gazda halála összefügghet egymással.] Az 1930-tól megindult helyi telepítés része lehetett a trianoni békeszerződéssel elcsatolt, gyümölcsösökben gazdag országrészek termése pótlására indított országos programnak. A Lantos Imre alapította gyümölcsöst sem a második világháború, sem a szocializmus kezdeti időszaka nem, de az 1961-es szövetkezeti tulajdonba vétel és azt követő pusztítás tönkretette. A férjet, apát vesztett család története tovább folytatódott. Idősebb Lantos László özvegye 8 és 4 éves, László és Imre nevű fiaival a Kisrétből a közeli, a Hársfa és a Kis-Tisza utca sarki, városi házukba költöztek. Férje szülei ebben a házban éltek, apósa 1976-ban, anyósa [sz. 1925] 2008-ban halt ki innen. Az özvegy feleség az így töltött idő alatt „sokat tűrt” apósától, anyósától - ahogy Évának, mostohaunokájának mondta. 7 7 NAGY 2003, 48-49, 516
