Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Terendi Viktória: „Két karácsony közt” Ünnepi alkalmak a vásárhelyi
TERENDI VIKTÓRIA „Két karácsony közt" A következőkben azonban olyan fotókat elemzek, melyek belső tartalmi rétegei aktivizálhatók, de melléjük állítok olyan emlékképeket is, melyek tényleges vizuális leképeződése hiányzik a Makó család fotóegyütteséből. Gyermekkori karácsonyok A kereszténység egyik legjelentősebb ünnepe a római katolikus vallású Makó családban is az év meghatározó időszaka volt, a fotógyűjteményben azonban kimondottan ezt az ünnepet, vagy ünneplését megörökítő fénykép csak a 20. század utolsó harmadától jelent meg. ME gyermekkorában nem készült ilyen felvétel, de az 1930-as évekre visszatekintő emlékek is megfakultak, az ünneplés szüzsé- jét vázolta csak fel az elbeszélés. Az elnagyoltság azonban rávilágít arra, melyek voltak azok a sarkalatos pontok, melyek közel kilencven év után is egyértelműek maradtak, habár az eltelt időszakban háborús viszonyok, ideológiák kényszerei, társadalmi változások és ezen erővonalak mentén a kultúra jelentős átalakulásai befolyásolták a karácsony ünneplésének formáját, bizonyos mértékig tartalmát is. ME gyermekkorában a karácsonyi szokásokat a vallási elemek magától értetődősé- ge, illetve a paraszt-polgári életmód jellegzetességei határozták meg. „Hát, mindig jött a Jézuska. Mer' a jézuska jött. Előző nap már a tanyán, (...) Volt égy fenyves erdő is a tanyánk egyik részében, és mikor már úgy, hát még, még nem voltam iskolás, akkor már néztük, hogy, hogy vajon melyiket fogják az angyalok nekünk, majd kivágni. (...) És díszítöttük föl. Na most tudom, hogy ilyen, aranyfestékkel diót festöttünk, akkor úgy azt magunk is készítöttünk díszöket már kisgyerök korunkban, és akkor kiraktuk a végin az ablakba, hogy majd az angyalok elviszik, és majd, majd földíszítve lösz a karácsonyfa. (...) Süteményt, amit löhetött azt, azt segít köz tünk benne, de aztán az igazi karácsony, az mindig ott a belső szobában volt, s akkor már mikor hazagyüttünk a tanyárul, akkor már föl volt díszítve a fa. Tehát úgy jöttünk haza, hogy akkor tehát csöngetésre möntünk be. Na most ugye a Jani bácsiék- nak nem vótgyerekük, de mi olyanok vótunk, mint a gyerekeik, a karácsonyt mindig úgy ünnepöltük, hogy a Jani bácsiék, mög mi. (...) négy gyerek volt, a kétHojcsi gyerök az édösanyjuk testvére, az én nagybátyámnak a felesége volt. És aztán úgy, úgy ez a két család nagyon [összetartott] mivel, hogy ilyen szoros rokonság..."22 Az ünnep ME által érzékelt, a tömegkommunikációban, esetleg a leszármazó generációkban tapasztalt világkép-változásra reflektál az elbeszélés idézett szakaszának második mondata, mely hangsúlyozza, hogy a Jézus születésére emlékező ünnepben a kisdedre tekintettek ajándékhozóként. Az elbeszélésben azonban a vallás- szimbólumain túl- más vonatkozásban nem került említésre, így a templom, az éjféli mise, a böjt és egyéb, vallás által előírt szokások és cselekedetek - ha tartotta is ezeket a család - az emlékezésből ezen alkalommal kimaradtak. 22 Interjúrészlet ME 2017.09.25. 483
