Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Néprajz–Etnológia - Terendi Viktória: „Két karácsony közt” Ünnepi alkalmak a vásárhelyi

TERENDI VIKTÓRIA

„Két karácsony közt'

András az észak-bánsági Homokréven (Mokrin) kereste a boldogulást, Tamás pedig Hódmezővásárhelyen a Károlyi-uradalomba szegődött el. Ez utóbbi ágon továbbhaladva, a család a 19. század folyamán apránként gyarapodott, a családfa generációnként azonban csak egy-egy utódról tanúskodik, egészen az 1800-as évek utolsó harmadáig, amikor (a sorban harmadik) Makó Tamás és Maczelka Rozália 1870-es évek elején kötött házasságából hét gyermek született. A hat fiú egyetlen húga azonban még gyermekkorában meghalt.2 Az idősebb fiúk közül az egyik, tehetsége révén tovább tanulhatott, így tanári pályára lépett, két fivére egy-egy önálló tanyát és tizenöt-húsz hold körüli földbirtokot kapott nősüléskor, míg a három fiatalabb fivér egy ideig anyjuk vezetésével, majd halálát követően önállóan gazdálkodott. A Makó Testvéreket kisbirtokosként tartották számon, a közösen művelt közel száz hold föld mellett tanyákkal, nyertes tenyészlovakkal, aratógéppel, valamint városi házzal is rendelkeztek a 20. század első felében. Mindhárman megnősültek, de csak két családban születtek gyermekek, a középső fiú, Makó János és felesége számára nem adatott meg a gyermekáldás.3 Házukban azonban ritkán volt csend, a kor szokásainak megfelelően pótszülői szerepet töltöttek be a közeli rokonságban, ennek jelentőségére azonban később fogok kitérni. A legfiatalabb fiú, Makó András és Maczelka Emília házasságából két lány született, Emília és Irén. A családtörténet további szakasza már élő emlékezet - ezáltal a családi élet vizuális lenyomatai által tagolt és irányított élettörténeti narrációban öltött testet, miközben órákon keresztül nézegettük a fényképeket. Az elbeszélésfolyamban kirajzolódtak olyan meghatározó mozzanatok, melyek mintegy csomópontokként sűrítették az emlékeket. A fotók az emlékezésben többnyire előhívó szerepet játszottak, csak néhány esetben ábrázolták magát a központi eseményt, inkább a rajtuk megörökített személyek, helyek, időszakok vagy az adott tárgy másodlagos funkciói segítették az emlékezést.4

Emlék, ünnep, fénykép

A múlt egyes eseményeinek és szituációinak felidézését az assmanni fogalmakat használva a „tárgyi emlékezet”5 és a „társadalmi interakcióban kifejezésre kerülő kommunikatív emlékezet”6 mozgatja képnézegetés közben. Ez utóbbi alatt a múlt kifejeződéseinek azon tartományát kell értenünk, melyet a jelenből visszatekintve négy generáció halmozott fel, és hagyott örökül az utókorra. Ebben ötvöződnek a makró-történelemi - hatalmi struktúrák által irányított - események tapasztalatai és az egyéni élettörténet megélt, átérzett élményei.7

2 Hegyi kézirat (H.G. családtörténeti kutatásai alapján)

3 Fejérváry 1929.

4 Kunt 1995, 31.

5Assmann 1999,116.

6 Assmann 1999,124.

7 Assmann 1999,124.

480