Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Markos Gyöngyi: A kecskési művelődési ház (Szeged) 75 éve (1939–2014)
MARKOS GYÖNGYI a Kecskési Művelődési Ház (Szeged) 75 éve Néhány téma az 1978-as évről: „Magaskordon, szőlőlugas”; „Fólia alatti termesztés"; „Egynyári dísznövények”; „Kertek öntözése”; „Nyári gyümölcsök szüretelése”; „A hagymagumós virágok ültetése”; „Évelő növények”. Az előadásokon túl gyakorlati bemutatókat szerveztek kertekben, valamint tapasztalatcseréken is részt vettek. P1.1977-ben jártak Csongrádon, Szentesen és Kisteleken. A Kultúrházban minden évben kiállítást rendeztek a terményeikből. Rendszeresen részt vettek a Kertbarát Körök Megyei kiállításain, ahol rangos elismerésben részesült több terményük. 1979-ben pl. különdíjjal jutalmazta a zsűri a kör tagjai által termelt és bemutatott szegedi fűszerpaprikát. 1980-ban beneveztek a „Mintakert - mozgaloméba. A Kertbarát kör tagjait a közös érdeklődés és élmények, az együttmunkálko- dás baráti társasággá kovácsolta. Rendszeresen részt vettek a művelődési ház által szervezett, tánccal összekötött vacsorákon. Létszámuk 28-38 között mozgott. Díszítőművészeti szakkör Kézimunka szakkör működött már a telepen 1974-75-ben is. A helyi érdeklődés is segítette a népi díszítőművészeti szakkör újraszervezését 1976-ban, amely az 1980-as évek végéig kiemelkedődő eredményekkel működött a művelődési ház keretein belül. Szerencsésen találkozott az általában is a figyelem központjába került hagyományőrzés és a szakkörvezető személye. Molnár Józsefné a családi házukból hozta a hagyományok szeretetét, a kézimunkázást. 1977-ben elvégezte a Csongrád Megyei Módszertani és Továbbképzési Intézet által szervezett népi díszítőművészeti szakkörvezetői tanfolyamot és működési engedélyt is szerzett. A vizsgán számot kellett adni nemcsak az egyes hímző technikák, anyagok ismeretéről, de tájékozottnak kellett lenni minden egyes magyarországi tájegység motívumkincseiben is. Szakkörvezető tevékenységének magas színvonaláról a mai napig elismerően szólnak mind a régi szakköri tagok, mind a hozzáértő érdeklődők, szakmabeliek. A szakkör és szakkörvezető munkáját a Csongrád Megyei Módszertani és Továbbképzési Központ (1982-től: Csongrád Megyei Művelődési Központ), majd a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület segítette. A szakköri foglalkozások hetente egyszer, hétfőnként voltak. Gyakran hívták vendégnek egy-egy tájegység hímzéskultúrájának képviselőjét, vagy alapos ismerőjét. A hímzés-technika mellett az érintett tájak néprajzi jellegével is megismerkedtek a szakkör tagjai. Munkájukat éves terv szerint végezték. 1977-ben pl. a mezőségi, to- rockói, sárközi, buzsáki és beregi hímzésekkel ismerkedtek meg, ezen kívül mindenki szabadon választott hímzésfajtát. A telepiek kedvenc hímzése a kalocsai volt, aminek mintáját a szakkörvezető drukkolta a textilre. Kevesebben varrtak matyó hímzést. A '70-es-’80-as években volt divat a makramézás, amit a szakkörben is kipróbáltak: csomózással készítettek virágtartókat és egyéb használati tárgyakat. A hímzés mellett általános esztétikai kérdésekkel és lakáskultúrával is foglalkoztak. Munkájukat a mű470
