Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Purgel Nóra: Egy szegvári „nagyatáder”. Adatok egy műtárgy történetéhez
PURGEL NÓRA Egy szegvári „nagyatáder1 Halász László a szegvári Puskin Termelőszövetkezet dolgozója, kocsisa volt nyugdíjazása előtt. A téesz lovaival dolgozott és versenyzett, ő adott nekik nevet (pl. Csibész, Tündér, Madár, Inci). Munkaidő után 1968-tól közreműködött a szegvári elhunytak temetői halottasházhoz szállításában, vagyis az elhunytat a háztól kiszállította a temetői halottasházba gumis kocsin. A szegvári díszes gyászkocsi kocsisaként utolsó útjára kísért sok száz szegvári lakost. Szentesen a Kisérben cigánytemetésen is volt kocsis. Délelőtt átment a gyászkocsival Szentesre, azonban csak jóval később, estefelé indult ki a gyászmenet énekszóval a temetőbe. Sör, bor, pálinka locsolása kísérte a menetet, ahol az italokból a gyászkocsira is jutott bőven, mert kocsi tetejéről locsolták lefelé. A kocsist is kínálgatták mindenféle finomsággal. Halász László nem örült az italos locsolásnak, mert megdagadt a kocsi kereke, és később alig bírta lemosni a rászáradt foltokat a kocsiról. Ételt és italt helyeztek az elhunyt sírgödrébe, valamint a zenészek muzsikáltak a sírnál. Későn ért haza, aznap hosszú volt a munkaidő Halász László számára. A későbbiekben már csak nyomós indokkal (közismert szegvári emberek temetése) kölcsönözték a gyászkocsit más településre, elsősorban annak rossz állapota miatt.
