Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Tóth Antal: Gazdálkodás Kisszéksóson a XX. század első felében
TÓTH ANTAL Gazdálkodás Kisszéksóson a XX. század első felében A sertéstartásban a fajtaváltás sokkal lassabban ment végbe. 1910-ben Alsótanyán nagyobb számban hazai és angol húsfajták csak Domaszéken voltak. Emellett Zákányban és Átokházán volt kisebb állomány, másutt azonban továbbra is a sok zsírt adó kondorszőrű mangalicát tartották.18 Bár a hússertés egyre terjedt, aránya még 1935-ben is csak a 13%-ot érte el.19 Társadalmi szempontból az örökfölddel rendelkező gazdák és a bérföldesek elhatárolódtak egymástól, ha azonban a gazdálkodás módját, jellegét tekintjük, abban nem találunk eltérést.20 Tulajdonképpen a legtöbb bérlőt az az igény hajtotta, hogy az örökföldes gazdához hasonló, önálló életet akart élni, nem csoda tehát, hogy a mintát is róla vette. Az örökföldes és a bérlő gazdák egyaránt igyekeztek mindent megtermelni, amire a család ellátásához szükségük volt. Ezenfelül a gazdálkodás hangsúlyát arra az ágazatra helyezték, amelyet - a földterület nagyságát, a talajviszonyokat és a piacot tekintetbe véve - a legjövedelmezőbbnek gondoltak. Az alsótanyai gazdaságokra nem volt jellemző a monokultúrás gazdálkodás. A nagygazdák földjük nagyobb részén termeltek gabonát vagy meghagyták rétnek, legelőnek, a kevés földdel rendelkezők viszont belterjes gazdálkodással igyekeztek minél jobban kihasználni birtokukat. Ezt a törekvést mutatja, hogy a szőlők telepítése még a 30-as, 40-es években is tovább folytatódott, a világháború óta a szőlőhegyek helyett inkább a tanya mellett. Szintén erre utal a paprika termőterületének folyamatos bővülése is. A belterjes gazdálkodás másik mozgatóereje a város lakosságának hatalmas élelmiszerigénye volt. Szeged lélekszáma 1910-ben már meghaladta a 77 ezer főt, amely óriási felvevőpiacot jelentett a különböző terményekre. Ezek piacra juttatását szolgálta az Alsótanyát a várossal összekötő gazdasági vasút, amelyet a város 1927-ben indított be. Ezután a tanyai gazdák már nem csak szekéren szállították a portékát a szerdai és szombati hetipiacokra, hanem vasúton is. Elsősorban ez a két körülmény, az elaprózódott gazdaságok és a jó értékesítési lehetőség voltak azok, amelyek egymást erősítve a gazdálkodás egyre belterjesebbé tételére ösztönöztek ebben az időszakban. 18 SZŰTS 1914, 256. 19 HEGY11994,103. 20 JUHÁSZ 1991, 333. 396
