Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Néprajz–Etnológia - Barna Gábor: Adatok Mezey István katolikus kántor makói működéséről 1876–1889

r tgfy. / > / < / f, eS/is c-', f > ;,t

/ faCSS y> x fjfa_AX 7 cSs

$<ZrvcX> k kV

a*~

e?

/*> M.

<7

& ti.-IDkk

6

, - o < ' , tC^H ?v <* "*

’7/f < ; ■ ry/t fái

A 7. kép Mezey István feleségének, Kalenda Gabriellának születési anyakönyvi kivonata

Édesapám ekkor mondta, hogy Hódmezővásárhelyen vagyunk. Ezt a városnevet akkor hallottam életemben először, s mert furcsának találtam, maradt meg emlékezetemben. Innen, hogy hogyan indultunk, hogyan utaztunk tovább, semmit sem tudok, de még arról sem, hogyan, mily időtájban érkeztünk Kunszentmártonba. Ottani első megjelenésemről csak az maradt meg, hogy egy üvegezett verandán voltam édesapámmal és két vagy három nő vett körül, - egy közülük bizonyosan keresztanyám: Lilla néni volt, - s mindenféle kérdéssel faggattak engem. Gondolom a kérdések között szerepelt az is, mit ennék szívesen, s hogy szeretem- e a túrós tésztát? Amire én utóbbi bemondás szerint jó makói „ö"-ző tájszólással azt feleltem: »azt szeretőm, csakhogy nem nagyon«, s hogy ezt is bölcs nyugalommal igen vontatva mondtam, amin igen nagy nevetés támadt. Semmit többet, erről az útról nem tudok, beleértve a visszautazást is."

„így - írja tovább Mezey János, az utóbb bekövetkezettekből is ítélve az utazás célja nem lehetett más, mint előkészíteni édesapámnak a Muki bácsi örökébe való lépését, mert mint jóval később, több év után hallottam tőle, Makóról el kellett jönnie, mert nem bírta elviselni azt, hogy mint kántor minden temetés alkalmával, tehát minden nap, az édesanyám sírja mellett legyen kénytelen eljárni, hiszen a veszteség kínozta őt.

365