Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Köszöntők–Méltatások - Szekeres István: Baráti dialógus Tóth Ferenccel

SZEKERES ISTVÁN

Baráti dialógus Tóth Ferenccel

a hegedű fejének jelenléte egyértelmű. A tavalyi Budapesti Helikon Galériában rendezett „Emblémák és szimbólumok" című kiállításod az első magyar önálló kiállítás volt ebben a műfajban. Büszkék vagyunk arra, hogy neved és munkáid a nemzetközi élmezőnyben tartják számon. Szívből óhajtjuk, hogy a művész (Széki) és a város között olyan kapcsolat maradjon fenn a továbbiakban is, amely Anteusnak ad erőt, de a szülőföldnek is dicsőséget hoz.

Széki: Nagyon köszönöm a beszédedet, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy Macuról is megemlékezel, aki a feleségem, de a szó nemes értelmében barátom is, de erről te beszélj.

Feri: Feleséged, a szintén makói Kiss Mária, minden munkádnál bábáskodik. Manuálisan is segít: ragaszt, kasíroz, présel, de véleményt is mond, tanácsot is ad. Ő belülről, de külső szemlélőként is - mintegy első kritikusként - együtt él a művel.

Széki: És együtt élne még ma is, ha 59 év házasság után, három és fél év betegség után, a kórházban egy hét után az orvosnő nem közli reggel, hogy éjjel a feleségem örökre elment. Macuskámmal megegyeztünk, hogy mivel sem utódunk, sem rokonunk nincs, aki virágot hozna a sírunkra, a Marosba szóratjuk hamvainkat. Talán annak a kéthetes Maros-parti nyaralásnak az emlékére is. Macuska hamvait jelenleg én őrzöm, és remélem, a Budapesti Makóiak Asztaltársaság, melynek örökös tiszteletbeli elnöke vagyok, az én hamvasztásomról is gondoskodik.

36