Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Szekeres István: Baráti dialógus Tóth Ferenccel
SZEKERES ISTVÁN Baráti dialógus Tóth Ferenccel témát beszéltünk meg: mit gyűjtsünk, hogyan gyűjtsünk, és miként dolgozzuk föl a gyűjtött anyagot. Széki barátomat tehát akkor is igaz lokálpatriotizmus hatotta át, és ez a szellemiség egész életében meghatározó maradt. Mindent komolyan vett, a továbbtanulást is. Széki: Az érettségi szóbeli vizsgám idején az osztályteremben egy röplapot találtam. A Szegedi Egyetem Lélektani és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet e lapon megadta a pályaválasztási napok idejét és a fogadóórákat. A sikeres érettségi vizsga után Makóról bebicikliztem Szegedre az Intézetbe. Ott három-négy teszt után azt javasolták, hogy a rajzolói pályára látszom a legalkalmasabbnak. így felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, ahova felvettek, majd egy év után a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára mentem át, ahol az előző évet beszámították. 1953-ban kaptam művészdiplomát, azóta vagyok önálló kiállítóművész. Feri: A művészeti főiskolákon (ma egyetemek) sajátítottad el azt az összetett látásmódot, amely nélkül sohasem válhattál volna igazán nagy művésszé. Diplomamunkáidról Konecsni György művész a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott: „Az itt látott borítók közül három Európa bármelyik könyvesboltjának kirakatában megállná a helyét". Az 1965-ben rendezett csoportos kiállításunkon tervező grafikusként mutatkoztál be, a három bemutatott alkotásoddal meg is ajándékoztad múzeumunkat. Széki: Munkásságomat egészen tömören így összegeztem: „Könyvborító, kötésterv, betűgrafika, embléma, prospektus, és más grafikai munkák tervezésével foglalkozom.” De ezek mellett a magam szórakoztatására rendszeresen kínai recept szerint készült teával színezett rojtos szélű papírra barna színű filctollal hol humoros, hol ironikus vagy szatirikus szabadrajzokat készítek, és szabadidőmben festek is. 1957-ben megkaptam a Szép Magyar Könyv oklevelet. Azonban 1960-ban úgy éreztem, váltanom kell a tervező grafika terén. Ettől kezdve főleg emblémákat terveztem. Sikeresen. így került sor 1978-ban a Lektorátus ajánlásával a Műcsarnokhoz tartozó Helikon Galériában a 100 emblémámból rendezett kiállításra. Köztük volt a Talpas poharas AMFORA, 1965-ben terveztem. A budapesti sikeres embléma-kiállításom után úgy gondoltam, hogy Makón is be kellene mutatkoznom legalább a bő felével vagy kétharmadával. Telefonon felhívtam Tóth Feri barátomat, hogy vállalná-e az embléma-kiállításom megnyitását a makói könyvtárban. Nagy örömömre elfogadtad a kérésemet. Idézek a megnyitóból: „Jelek és jelképek- A múzeumi élet piros betűs napjai a kiállítások, de különösen vonatkozik ez a múzeumi hónap rendezvényeire. Szekeres István kiállításának jelentőségét az adja, hogy egy makói származású művész alkotásaiban gyönyörködhetünk. Makói gyökerek- Székit a makói valóság nevelte: a bogárzói, a vágotthalmi tanyák, az újvárosi utcák, a feltörekvő, újat óhajtó, bálványokat nem ismerő makói nép, a kiváló hagyományokat őrző gimnázium, a marosi táj. Ez a - szomszédos pa34
