Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Bárth János: Népmozgás és életút a 18. századi Csanád vármegyében
BÁRTHJÁNOS Népmozgás és életút a XVIII. századi Csanád vármegyében A török hódoltság alatt elnéptelenedett vagy megfogyatkozott népességű dél-alföldi tájak újranépesedésében a szervezett telepítések mellett meghatározó szerep jutott a Kárpát-medencén belüli spontán népmozgásnak, különösen az észak-déli irányú néphullámzásnak. A Duna-Tisza közére és a Dél-Tiszántúlra a Rákóczi szabadságharc utáni évszázadban, de még utána is, folyamatosan áradt a népesség az északabbra fekvő vármegyékből. Olyan volt ez az elvadult, elhanyagolt déli táj a felföldi és az észak-alföldi vidékek népének, mint Amerika az íreknek: vagyis az ígéret földje. Szinte mozgásban volt az egész ország. Évszázados parasztfalvak fiatal lakói keltek útra, elhagyván őseik faluját, hogy jobb életet, nagyobb életteret, gazdagabb új pátriát találjanak maguknak. Elszegényedett kisnemesek, kevés keresetű kézművesek is vándorbotot fogtak, hogy a sokat dicsért magyarországi „új világban” próbáljanak szerencsét. A XVIII. századi országon belüli spontán népmozgásról kevés elsődleges forrás áll a népesedéstörténet kutatójának rendelkezésére. A korabeli hatóságok nem siettek a jövevények összeírásával, és különösen nem törekedtek az új lakosok származáshelyének rögzítésére. Jószerével szakmai szenzációnak számít, ha egy kutató olyan névjegyzéket talál valamelyik levéltárban, amelyen olvashatók az összeírt személyek származási helyei. Az anyakönyvek sem sokat segítenek a kiindulási helyek és a vándorlási útvonalak kutatásában. Ritka papnak számított az olyan lelkipásztor, aki bőbeszédű módon az anyakönyvbe került személy mellett nem szokványos adatokat is följegyzett. Kivételnek mondhatók azok a kiváló „korai” bérmálási jegyzékek, amelyeknek készítői feljegyezték a bérmálkozók születési helyeit. Ezekből meghatározhatók az érintett település XVIII. századi lakóinak legjellemzőbb migrációs irányai. Migrációs és életútadatok sokaságára lelhet a kutató, ha kitartóan, akár hosszú éveken át újra és újra perek, főleg úriszéki és vármegyei törvényszéki büntetőperek tanulmányozására adja a fejét. A perekben megszólaltatott gyanúsítottak és tanúk az első kérdésekre válaszolva rendszerint elmondták nevüket, vallásukat, születési helyüket, lakóhelyüket, foglalkozásuk sajátosságait. Némelyek kacskaringós történeteket is előadtak, amelyekből kirajzolódik életútjuk. Ha a kutató szorgalmasan összegyűjti, leginkább „úgy mellékesen”, ezeket az adatmorzsákat, egy idő után képet alkothat egy táj vagy néhány helység népének hajdani migrációs irányairól, vonulatairól. A harmadik évezred első évtizedében úgy hozta sorsom, hogy az iskolaév minden keddjén Szegedre utaztam. Délelőttönként tanítottam az egyetemen, délutánonként viszont nem siettem haza Kecskemétre, hanem betelepedtem a Csong- rád megyei Levéltárba, ahol általában Csanád vármegyei iratokat, leginkább megyei törvényszéki pereket tanulmányoztam. Sok tanúvallomást elolvastam, fénymásoltattam, kijegyzeteltem. 2017-ben a megtisztelő felkérésnek eleget téve és Tóth Ferenc köszöntésére készülve áttekintettem Csanád vármegyei kutatásaim jegyzeteit, fénymásolat-kötegeit. Kiválogattam azokat a pereket, amelyekben a vádlottak és a 291
