Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Miklós Péter: Adalékok a németség kitelepítése és a csehszlovák–magyar lakosságcsere Csanád vármegyei történetéhez
MIKLÓS PÉTER Adalékok a németség kitelepítése és a csehszlovák-magyar lakosságcsere Csanád vármegyei történetéhez Újszentivánra és Kübekházára május hónapban kerül sor és remélem, hogy ezekben a községekben nagyobb körültekintéssel és a nemzeti vagyon nagyobb védelmével fognak eljárni, mint ahogy Almáskamaráson történt. Almáskamaráson ugyanis a baromfi, a méhcsaládok nagy része a gondozás hiánya miatt elpusztult. Az újonnan betelepíttek nagy része a leltárban fel nem vett ingóságokat összeszedve, eltávozott. Egyesek a lezárt lakásokba erőszakkal hatoltak be s az összeszedett ingóságokkal a kerteken keresztül távoztak. Főispán Úr, amint a fent említett dolgokról tudomást szerzett, azonnal felhívta a rendőrséget, hogy a közelebbi fosztogatást akadályozza meg. És személyesen is kint járt helyettesemmel a rend helyreállítása érdekében. Józan és munkás emberek betelepítésével lehet csak megakadályozni a további pusztulást.”4 Páll Endre beszámolójának a vármegye mezőgazdasági és fölművelési munkálatainak és termelési ügyeit érintő részében is említette a kitelepítésnek a gazdasági dimenzióját: „Almáskamarás községben a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzését a németajkú lakosság kitelepítése akadályozta meg. Nagy kérdés, hogy az újonnan odatelepítettek a hátralévő munkákat el tudják-e végezni.”5 1946. május 31-én megfogalmazott május havi jelentésében Páll Endre részletesen írt a kitelepítés újszentiváni és kübekházi eseményeiről is.6 Ekkor szerzett tapasztalatai szinte teljesen megegyeztek az egy hónappal korábban Almáskamaráson megfigyeltekkel. „Május hónapban megtörtént a torontáli járási németek kitelepítése is. Új- szentiván és Kübekháza községekben éltek nagyobb tömegben a németek, míg Sző- reg községben csak néhány család volt érdekelve. A kitelepítés lebonyolítására közel háromszázhúsz személy érkezett Újszentivánra, mely a munkát öt nap alatt elvégezte. Sajnos a községek lakossága megfeledkezve saját magáról a kitelepítés előtt és alatt valóságos hadizsákmánynak tekintette a kitelepítettek ingóságait és a nemzeti vagyonban igen súlyos károkat okozott. Maguk ellen a kitelepítő bizottságok ellen is több panasz hangzott el, ezeket a panaszokat illetékes helyre továbbítottuk. A németség kitelepítése után következik az üresen maradt házak és birtokok betelepítése. Ezt a feladatot a községi földigénylő bizottságok végzik a vármegyei földbirtokrendező tanács közreműködésével. Már ez ügyben is több panasz érkezett be hozzám, úgyhogy szükségesnek tartottam személyesen is meggyőződni, mi a valóság a sok panaszban. A betelepítéssel kapcsolatban újságcikkek is jelentek meg a szegedi napilapokban. A vármegyei földbirtokrendező tanácsnak mindenesetre megvan a lehetősége arra, hogy a jogos panaszokat kivizsgálja, és csak azoknak juttasson ingatlant, akik arra érdemesek.”7 4 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára. Csanád Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai. XXI. 9. a. (a továbbiakban: MNL CSML CSKBI) 4. doboz 57/1947.17. 5 MNL CSML CSKBI 4. doboz 57/1947. 21. 6 A kübekházi németség történetének legutóbbi földolgozása: Molnár Róbert - Miklós Péter: Kübekháza első 170 éve. Kübekháza, 2014. 7 MNL CSML CSKBI 4. doboz 57/1947. 23. 182
