Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Urbancsok Zsolt: Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége
URBANCSOK ZSOLT Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz] Manó élete és tevékenysége 1956 mártírja Az 1956-os budapesti és makói események mint demokratikusan gondolkodó, polgári attitűddel rendelkező embert, Szemere Manót is a változás reményével töltötték el. Volt szociáldemokrataként és egykori közszereplőként a Makói Nemzeti Bizottság tagja lett. Megválasztásának körülményei máig tisztázatlanok, mivel a neve nem szerepelt a koalíciós pártok által javasolt hetven fős listában. Az október 30-án tartott népgyűlésen a neve bizonyosan elhangzott. A nemzeti bizottságba jelöltek felsorolásakor Szemere Manó nevét hallva bekiabálások hallatszottak a tömegből: „Nem kellenek a zsidók! Nem kellenek a kommunista zsidók!”47 Egy nappal később, október 31-én a nemzeti bizottság ülésén azonban mint tag tett javaslatokat. Többek között indítványozta, hogy az MDP helyiségeit azonnal zárják le, az iratokat vizsgálják át, addig a rendőrség pecsételje le a helyiségeket. Egyéb javaslatai többségükben a helyi iparral volt kapcsolatosak: a város jelentősebb vállalatainak és szövetkezeteinek megbízhatatlan vezetőit váltsák le, valamint vizsgálják fölül a jogtalanul bevont iparigazolványok ügyeit. Mentalitására utal az az indítványa, mely szerint a nemzeti bizottság addig ne ismerje el a regnáló kormányt, amíg „tiszta képet nem lát", valamint kérte, hogy a bizottság tegye lehetővé a nyugati sajtótermékek behozatalát.48 A megtorlás őt sem kerülte el. Annyit biztosan tudunk, hogy 1957 januárjában vitték be a karhatalmisták a rendőrségre. A családi emlékezet szerint azért, mert egy utcabeli feljelentette fegyverrejtegetés miatt, egy másik magyarázat szerint azért, mert fegyvert osztogatott az „ellenforradalmároknak". Az utasítást állítólag a tanácselnök adta ki azzal a megjegyzéssel, hogy „vegyék őrizetbe a saját érdekében". írásos források sem az őrizetbe vételéről, sem ki-hallgatásáról nem maradtak. Azt sem tudjuk, hogy a rendőrségen pontosan mi történt. Nagy valószínűséggel a szokásos forgatókönyv szerint a karhatalmisták brutálisan megverték. Az is tény, hogy a rendőrségi fogdában agyvérzést kapott. Azért, hogy a további kihallgatásoktól és bántalmazásoktól megóvják, Diósszilágyi Sámuel főorvosnak sikerült elérnie, hogy a fogdából a szegedi idegklinikára szállítsák. Megtört, magatehetetlen emberré tették. Unokaöccse szerint „Manó bácsi a csőcselék számára marxista, a rendszer számára kapitalista, de mindenki számára zsidó volt".49 47 Lantos Péter: Sínek és sorsok. Budapest, 2009.198. 48 Tóth Ferenc: Az 1956-os forradalom Makón a dokumentumok tükrében. Makó, 1996.16-17. p. 49 Lantos Péter: Sínek és sorsok. Budapest, 2009.197. 164
