Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Történelem–História - Urbancsok Zsolt: Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége

A leltározás után, közvetlenül a gettóba költözés előtt Manót ismét munkaszolgálatra hívták be Szegedre. Felesége, Anna a két gyerekkel az Iritz nagyszülők Deák Ferenc utcai házába költözött. Csupán a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal. Egy asztalt négy székkel, három sezlont, férfi és női ruhákat, ágyneműt, egy takaréktűzhelyet, konyhai eszközöket, egy teknőt a mosáshoz és két esernyőt. Schwarz Manó mentalitását jól mutatja, hogy a legszükségesebb holmik közé két ládányi könyvet is elcsomagoltatott.

A gettóban nagy volt a zsúfoltság. Ahogy Manó unokaöccse, Péter később leírta, a magánélet volt az első luxus, ami elvesztettek.27 Az idős Schwarzné, Pol- lák Fáni teljesen öszszetört, hiszen minden, ami addig körülvette és biztonságot jelentett számára, hirtelen semmivé vált. „Megfosztva hatalmának minden kellékétől, töpörödött, szomorú öregasszony lett, akiről lerítt, hogy mennyire nem leli helyét abban a toldozott-foldozott, ócska szobában.[...] Nagynénéimet alig ismertem meg. Elvesztették addigi elegáns megjelenésüket, elgyötörtek és idegesek voltak, frizurájuk elhanyagolt és a ruhájuk gyűrött".28

27 Péter Schwarz Ilonának, Manó testvérének a fia. Lantos Péter: Sínek és sorsok. Budapest. 2009.

28 Uo. 50.

157