Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Üveges Krisztina: Kocsis Imre munkássága
ÜVEGES KRISZTINA Kocsis Imre munkássága A grafika hazai fontosságát jelzi az is, hogy 1961-től rendszeresen megrendezték a máig működő Miskolci Országos Grafikai Biennálét Feledy Gyula kezdeményezésére. Kocsis grafikai lapjait (Fejrevalók, I-IIL, 1970; Dózsa keresztesei I-I1L, 1972) áttekintve észrevehető, hogy a korabeli narratív jellegű grafikai hagyomány hatott rá, ezt ötvözte a szubjektív, expresszív vonalvezetésével, geometrikus elemek szerepeltetésével, de érdekes ugyanakkor megfigyelni a rézlemezbe mart, gyűrt felületetek megjelenését is. Ezek a grafika határait tágító kísérletek a szürreális elemekkel dolgozó Major János és a Hincz-tanítvány Maurer Dóra organikus formákat ábrázoló grafikáiban szintén jelen voltak (Melegházi növények, 1963, Pompeji-sor darabjai, 1963-66)22 mint a neoavantgárd előfutárai, tartalmilag és technikailag eltérőek voltak kortársaikétól. Maurer Majorhoz hasonlóan kísérletezett különféle felület-kidolgozássokkal (maratás, roncsolás), így a vonalas kifejezésmód mellett a foltszerű, eltérő textúrájú felületek is hangsúlyosak lettek munkáikon.23 Kocsis esetében a vonalkezelés mellett az irónia és a groteszk elemek gyakori alkalmazása teszi jellegzetessé e korszak műveit, illetve egyre határozottabban jelennek meg konkrét tárgyi ábrázolások is, ami már a következő festészeti fordulatát előlegezi meg. (62-es; Számok, mindkettő 1971) Kocsis korábban már említett nyitottsága és sokoldalúsága megjelent két plasztikai művében is. Az első a Pop-Art hatását tükröző, Rózsa című, 1970-es mázas kerámia szobra. A rózsa a magyar Pop-Art jellegű művek sokszor előforduló motívuma volt. Lakner László több festményén és plasztikai művében is alkalmazta a motívumot az 1968-69-es időszakban. Hozzá hasonlóan megjelent a rózsa Keserű Ilona, Konkoly Gyula, Ludmil Siskov művein is ebben az időszakban, többször ironikus megfogalmazásban, mint a giccs ikonja, de - a korszak történelmi eseményeit felidézve - gondolhatunk a rózsára, mint a hippi-mozgalom háborúellenes szimbólumára is. A másik munkája a Fafejű (1971, gipsz, körtefa), aminek esetében a fehér gipsz alkalmazása a magyar konceptuális indíttatású szobrászat képviselőjével, Jo- vánovics György munkáival rokonítja Kocsisét. Plasztikai művei talán zárványoknak tűnhetnek az életműben, azonban Kocsis keramikus képzettsége és gyakorlata megadta számára a biztos alapot, amint az később nagy léptékű térplasztikáin is kibontakozott, ezért tekinthetjük e műveket az alkotói kutatás eredményeinek. A kutatás, a kísérletezés új terepe nyílt meg számára, amikor egy belgiumi privát meghívásnak tett eleget 1971-ben. Az út során ismerkedett meg a szitanyomással egy ottani műhelyben. Az élmény hatására készültek a popos hangulatú színes, kemény körvonalú művek, a Zenegép és a Kamera-sorozat művei (mindkettő 1972),24 majd 1975 októberében publikált egy cikket azokról az új eljárásokról, amelyeket - a hazai gyakorlattól eltérően - a rangos nemzetközi grafikai biennálékon klasszikus technikának tekintettek.25 22 A 60-as évek grafikai lapjait lásd: Maurer Dóra 2008, 251-257., és Nagy Ildikó 1966.41. 23 Véri Dániel 2013, 9-29. 24 Interjú Kocsis Imrével, 2006. május 25. Lejegyezte Üveges Krisztina. 25 Kocsis Imre 1975.30-33. 59
