Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Üveges Krisztina: Kocsis Imre munkássága
ÜVEGES KRISZTINA Kocsis Imre munkássága 1960-ban Kocsist felvették a Főiskola festő szakára, ahol a képzést megtoldva két év mesterképzéssel 1966-ban diplomázott. Mestere Kádár György volt, aki Kmettyhez hasonlóan Párizsban is tanult fiatalon. Kádár több műfajban is dolgozott, például készített rézkarcot, nagyméretű pannót, mozaikot, gobelint tervezett, az ötvenes évek sokat foglalkoztatott alkotója volt7. Másik tanára Z. Gács György volt, aki az üvegművészet és a grafika területén is maradandót alkotott. Ő kezdeményezte a Kisképzőben az üvegművészet szak elindítását, majd később az Iparművészeti főiskolán lett a Szilikát tanszék alapítója. Folyamatosan kutattatta az képzőművészet és az építészet korszerű együttműködésének lehetőségeit, és nagy hangsúlyt fektetett a szakemberképzésre is8. Mestereitől Kocsis megtanulhatta a szakmai nyitottságot, mely számára is lehetővé tette, hogy több műfajban otthonosan mozogjon, friss és egyéni hangú műveket hozzon létre. A szakmai nyitottság fenntartása nem volt könnyű ezekben az időkben. A pártállam ideológiája hatotta át és irányította azt a művészeti közeget, melyben Kocsis pályája elindult; ahhoz, hogy megérthessük a hatvanas évek szellemi légkörét, át kell tekintenünk történelmi előzményeket. A felszabadulás után sokan érezték úgy, hogy megnyílt a lehetőség egy új, demokratikus társadalmi rendszer kiépítésére. Ehhez kapcsolódott szorosan egy másik fontos cél, a kulturális élet újjászervezése9, de a képzőművészet és a társadalmi forradalom együttműködésével kapcsolatban eltérő ideológiák csaptak össze. A harcból a Magyar Kommunista Párt marxista kultúrafelfogása és az azt képviselő Révai József vezette kulturális irányítás került ki győztesen, így 1947-49-től a politikai változások a kultúrát is szovjetizálták, fokozatosan teret nyert a szocialista realizmus. Hogy ez megvalósulhasson, a Révai-féle hivatalos kultúrpolitika kiszorította a nyilvánosságból az autonóm művészet művelőit, és kisajátította a közösségi művészeti gyakorlatot10. A kultúrpolitika nyomásgyakorlásának egyik eszköze volt a szakmai viták elindítása: megindult az absztrakció-vita, amelyből végül az absztrakt művészet került ki vesztesen a szocreált előkészítő realizmussal szemben. Eközben az építészet terén a formalizmus-vita zajlott, amely a modern építészet ellehetetlenítéséhez vezetett11. 1953-tól kezdődött meg a desztalinizációs folyamat, együtt a szocialista realizmus koncepciójának korrekciójával, majd Hruscsov 1956-ban a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán tartott beszédében számolt le végleg a személyi kultusszal, érintve a szocialista realizmus gyakorlatát is12. Erre reagált a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, amely 1956. júliusi határozatával elítélte a személyi kultuszt, a dogmatikus torzításokat, és a szocialista realizmus mellett elismerte más stílusirányzatok létjogosultságát.13 7 Feledy Balázs 2001.8. 8 Pogány Ö. Gábor 1966. 28-30. 9 Standeisky Éva 2005, 97-101. 10 A közösségi művészet fogalmáról lásd: Rabinovszky Máriusz 1965.144-146. 11 Az absztrakció-vita alapkérdése az volt hogy az absztrakt művészetnek van-e létjogosultsága a népi demokráciában, illetve, a művészet feladatairól az új társadalomban. Lásd: Andrássy Kurta János 1976.43-44. Építészeti megfelelője az 1949-ben kezdődött formalizmus vita. Lásd: Prakfalvi Endre 2006.12-14. 12 Összefoglalását lásd Köpeczi Béla 1970.52-54. 13 Köpeczi Béla 1975. 85-86. 53
