Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)

Kerek Ferenc: Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja

KEREK FERENC Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja kában, hanem az arcán és sugárzó tekintetében is. Távolba nézve zongorázott, mint aki látja szellemképét a megszólaltatott szerzőnek, és várja annak elismerő bólin- tását. Kiválóan tudta összekapcsolni a hangszeres és az elméleti tárgyak oktatását. Engem ő szoktatott rá arra, hogy minél több dallamot próbáljak lejegyezni hallás után. Ennek eredményeként sikerült eljutnom addig, hogy a rádióban elhangzott művekből képes voltam lekottázni többek között Mendelssohn Olasz szimfóniájá­nak néhány témáját. Igazi sikerélmény volt, ami jobban inspirált, mintha a szokvá­nyos szolfézsórák monoton világában nevelkedtem volna. Különös, de eredményes és igazán hatékony módszerei voltak. Máig életképes és alkalmazható, csak vállal­kozni kellene rá! Sok értékes módszertani és didaktikai mű és kitűnő zongoraiskola született a XX. században. Közülük az egyik legértékesebb a Kálmán György, Molnár Antal és Senn Irén által elkészített anyag. A kezdeményező az a Senn Irén (1883-1957), aki Margit néninek is az egyik meghatározóan fontos tanára volt a Zeneakadémián. Senn Irén a Fodor Magán Zeneiskolában is tanított, amely intézményt az ország egyik legszínvonalasabb zeneiskolájaként tartották számon. ( Ma ez az iskola Tóth Aladár nevét viseli.) Ebben a zeneiskolában tanítani igazi szakmai elismerés volt, és az itt tanuló diákok a legalaposabb és legbiztosabb tudást szerezhették meg és vihették tovább. Ez az átfogó szemlélet - a zeneoktatás egészét áttekinteni képes koncepció -, úgy vélem, hogy Margit néni egész pályafutása alatt jelen volt. Boldogok, büszkék és hálásak lehetünk azért, hogy ilyen minőségű közeg­ben formálódhattunk, és alakult személyiségünk. Nagyon sok értékes percet kap­tunk, és így most már csak az a felelősségünk marad, hogy adjunk ebből a gazdag termésből vissza minél több szépséget, hétköznapi csodát tanítványaink és ember­társaink életének boldogabbá tételére. Visszaemlékezésem zárásaként ide kívánko­zik Kodály Zoltán egyik soha el nem évülő gondolata: „ A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kitel­jesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés ha­tárait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet. „ 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom