Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Kerek Ferenc: Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja
KEREK FERENC Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja Emlékezés Margit nénire, első zongoratanárnőmre Zenei pályámon, különösen az utóbbi két évtizedben számos esetben volt szükségem pályázatírásra, amelynek mindenkor természetes részét képezi egy szakmai önéletrajz elkészítése is. Az ilyen írás nem nélkülözheti az életút szempontjából fontosnak nevezhető tanárokat, iskolákat, városokat, vagy azokat a helyszíneket, amelyek meghatározóan mély nyomot hagytak az életrajz írójában. Úgy gondolom, mindannyian jól emlékszünk az első iskolában töltött órákra, tanítóinkra, akik írni, olvasni, számolni tanítottak meg bennünket. Aki viszont hangszeres muzsikus lesz, minden bizonnyal jól emlékezetébe véste zenetanárait, de közülük is az elsőt, vagy azt, akitől valami nagyon fontosat, szépet, emlékezeteset, megőrzendő értéket kapott. Úgy érzem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mivel engem egy kiváló muzsikus, jelentős személyiség, egy vérbeli zenepedagógus, Istók Margit néni indított útnak pályámon. Amint korábban már jeleztem, a szakmai életrajz készítésekor nem hiányozhatnak a megemlített személyek közül a meghatározóan fontos tanáraink. Bár számos esetben leírtam Margit néni nevét, nem idéztem fel ilyen alkalmakkor lényének, tulajdonságainak, zenei értékeinek az elemeit. Most, erre az ünnepélyes jubileumi évfordulóra, a róla elnevezett zongoraversenyre készülve jó alkalom kínálkozik egyfajta „szellemidézésre”, amely megpróbál néhány személyes emléket, szakmai jó tanácsot felidézni tőle annak reményében, hogy ez mások számára is érdekes, elgondolkoztató lehet. Szerettem a közelében lenni, vártam a zongoraórákat, és egyáltalán vonzott az a környezet is, amiben ő élt. Személyes jelenléte, alaphabitusa mindig határozottságot, biztonságot sugárzott, ami a gyermekek számára különösen fontos. Lehetett érezni, hogy kiegyensúlyozott személyiség, amit feltehetően annak tudhatunk be, hogy azt tette, amire a hivatástudata elkötelezte. Jól tudjuk, milyen fontos a harmonikus családi háttér és a biztos tudást nyújtó iskola ahhoz, hogy valaki élete során a legtöbbet mutathassa fel önmaga képességeiből. Megítélésem szerint mindezek szükségesek voltak ahhoz, hogy Margit néni a Zeneakadémia igen színvonalas közegében is képes legyen felhívni magára a figyelmet. A benne rejlő zenei tehetség igen erőteljes és egyértelmű volt. Nagy elszántsággal, teljes odaadással készült zenei pályájára. Visszatérő ínhüvelygyulladása a zongoraművészi karriertől megfosztotta ugyan, de bőven kárpótolta ezért kimagaslóan eredményes tanári pályája és tanítványai fenntartás nélküli rokonszenve, rajongó szeretete. Az előadóművészi pálya terveiről és reményeiről nekem is tett említést, de akkor már nem tanítványa, hanem kollégája voltam. Korszaknak is nevezhetjük azt az időszakot, amikor Margit néni szinte minden évben megjelent a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola zongora felvételi vizsgáján valamelyik tanítványával. 41
