Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Tóth Ferenc: Szirbik Miklós református prédikátor, városunk első történetírója
TÓTH FERENC Szirbik Miklós református prédikátor, városunk első történetírója Ez a sajátos makói várostudat Szirbik Miklósban is mélyen élt, áthatotta lelkét, gondolkodását, minden cselekedetét. ízig-vérig lokálpatrióta volt. A város történeti leírásának leghosszabb fejezete Makónak földes uraság alá jutásáról, szabadságának fokozatos elenyészéséről szól. Kőszeghy László püspökről megemlíti: „Valahányszor Makóra jött, a reformátusok oskoláját is meglátogatta, s a jelesebb előmenetelű gyerekeket megjutalmazni el nem mulasztotta. Ezzel érdemiette azt, hogy néki itt, a református templomban is utolsó tisztesség tétetett 1828-dik esztendő 31-dik napján." Szirbik Miklós kitűnő városleírást ad a reformkori Makóról. Formája a szívhez hasonlít. Házai vert falúak vagy vályogból készülnek, gyékénnyel, náddal fedettek, de kezd terjedni a zsindely és a cserép is. Az utakat homokkal szórják, a forgalmasabb járdákra fenyőfa pallót helyeznek. Városrészek: Buják, Szentlőrinc és Újváros. Az öregek még emlékeznek, hogy az Éren túl csak zsidók és görög katolikusok laktak. A város akkori igazgatásáról is ír. A bíró 3 esztendeig katolikus, 3-ig református, 1 évig görög katolikus. Épületeiből elsőnek a Giba Antal által tervezett vármegyeházát mutatja be, amely történeti munkájának írása idején épült. Megjegyezte, hogy homlokzatán a pesti börzéhez hasonló árkádos előcsarnok, szárazállás épült, fölötte oszlopos kilátó. A megyeház emeletén kapott helyet a karzattal ellátott nagyterem, mellette jobbról a főispáni, balról az alispáni lakás. A püspöki rezidencia régi és új épületből áll. Az újat Kőszeghy László püspök építtette, van benne egy nagy ebédlőterem, öt szoba és haranglábbal ellátott díszes kápolna. Az általa bemutatott többi nevezetességet azóta lebontották. Makó külterületről részletes földrajzi leírást is kapunk: az elpusztult falvakról, határrészekről, szigetekről, halmokról, erekről, fokokról, tavakról. Részletesen szól a Marosról, amely kitűnő minőségű ivóvízzel és halakkal látja el a lakosságot, 21 vízimalom kelepei rajta. Erdélyből szállított sóval és építkezéshez szükséges fával nemcsak Makót, de a környéket is ellátja. Ártalmai is vannak, a gyors sodrású folyó szaggatja a partot, és árvizei a várost többször végveszéllyel fenyegették. Termőföldje jó minőségű. Leginkább tisztabúzát és kukoricát termesztettek. A dohánnyal már fölhagytak. Hajdan a szőlőtartás nagy haszonnal járt, némelyek szántóföldjeiket is eladták érte. Makó már akkor is híres volt kertészkedéséről, az egész Alföldet és Bánátot elönti gyökerével, hagymájával és paprikájával. Még a hagyomány őrizte, hogy valamikor Makó határa a legszebb szarvasmarhák hazája volt. Lovai középszerűek, a sertés bánáti fajta. Makó népessége többnyire magyar, de számos zsidó és görög katolikus ruszin is él, a cigányok száma elenyésző. Mivel a népesség gyorsan növekedik: „amely darab földet 40 esztendővel egy háznép bírt, most azt 10-12 bírja". Foglalkozásukat tekintve földművelők: szántóvetők és kertészek. 28
