Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Sipos Carmen: A Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat története
SIPOS CARMEN A Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat története Előszó A századfordulón Makón, ebben a dél-alföldi gazdag kisvárosban pár lelkes ember vezetésével létrejött egy egyesület - a Csanád vármegyei Történeti és Régészeti Társulat1 (a továbbiakban CSTRT) - aminek célja a történelem és a régészet iránti érdeklődés felkeltése, a város kultúrájának felvirágoztatása volt. Ez az egyesület azonban tiszavirág-életűnek bizonyult. Mintegy harminc évvel később, a két világháború között ismét lelkes kezdeményezők akadtak, akik újjáélesztették - azonban ennek az újjáalakult Társulatnak a működését ellehetetlenítette a második világháború. Bár összesen csak 24 évig ált fent, jelentőségét mutatja, hogy működése eredményeként megszületett a vármegye monográfiája, a megyében fellendült a régészeti kutatás és létrejött a Makói Múzeum. Dolgozatomban a Társulat történetén belül a régészeti tevékenységére, a Szegedi Egyetem Régészeti Intézetével közösen elvégzett ásatásokra igyekeztem a hangsúlyt fektetni. Elsősorban levéltári forrásokat használtam fel: a makói és a szegedi levéltárban található CSTRT dokumentumait, valamint a vele szorosan együttműködő Szegedi Tudományegyetem Régészeti Intézetének anyagát. A források másik részét a korabeli sajtó jelentette, a makói folyóiratok: elsősorban a Makói Független Újság, a Makói Újság és a Maros című lap. A Társulat tevékenységébe még bepillantást nyerhetünk a kiadványai révén, amelyek a századelőn évkönyvként, a harmincas években pedig a Csanádvármegyei könyvtár sorozat köteteiként jelentek meg.2 Másodlagos forrásként elsősorban Tóth Ferenc munkáját3 használtam fel, aki Makó múltjának - többek között a Társulat tevékenységének is - kutatója. Ez utóbbiról írt publikációja megjelent a hat kötetes Makó monográfiában is. A Csanádvármegyei Régészeti és Történeti Társulat története és tevékenysége (1889-1903) Régészetről Magyarországon gyakorlatilag a XIX. századtól beszélhetünk. A korábbi időszak „régészei” a különböző kincskeresők, gyűjtők voltak - ez utóbbiak gyakran az arisztokrácia köréből kerültek ki. 1802-ben megalapították a Nemzeti Múzeumot, 1846-tól pedig rendszeres ásatások indultak Érdy-Luczenbacher János vezetésével. 1 A társulat neve előfordul Csanádvármegyei Régészeti és Történeti Társulat alakban is. 2 Czinkotszky 1890. Szabó 1936. Csepregi 1937. Bálint 1941 3 Tóth 1993 173
