Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Gáti József–Horváth Sándor–Legeza László: A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell
2. A T-modell születése és a sorozatgyártás Henry Ford tudta, hogy mit akar, és azt is látta, hogy az eddigi próbálkozások miért nem voltak (műszakilag vagy üzletileg) sikeresek. Ahhoz viszont, hogy ötletei, elképzelései megvalósíthatóak legyenek, Galamb Józsefre volt szükség. „Az első dolog, hogy új sebességváltó kell, mert az eddigiekkel elégedetlen vagyok, nem elég praktikus” - mondta Ford, és Galamb József nekilátott a tervezésnek. Fél év alatt több változatot dolgozott ki, amiből kiválasztották a legjobbat. A bolygóműves váltóból aztán több mint 15 millió készült változtatás nélkül. A zseniális váltókonstrukció kiváló terepjáró képességgel rendelkező, könnyen vezethető autót eredményezett. Galamb József és a másik magyar, Farkas Jenő közreműködésével gőzerővel folyt a T-modell többi részének a tervezése is. Ekkoriban még mindenki úgy gondolta, hogy lehetetlen levehető hengerfejű motort készíteni, nekik mégis sikerült! Ford nagyon könnyű kocsit akart, amely nem kerül többe 500 dollárnál. Elképzeléseiben szinte senki sem bízott, hiszen addig a legolcsóbb egy- és kéthengeres bokszermo- toros gépkocsi 850 dollárba került. A T-modell ára a kezdeti 825 dollárról négy év alatt 575 dollárra csökkent, sőt volt idő, amikor elérte a 355 dolláros minimumot. Az Óbudai Egyetem tulajdonában lévő 1922-ben gyártott T-modell eladási ára 443 dollár volt. Másfél évi megfeszített munka után 1908. október 1-jén legördült az első hivatalos, eladásra szánt példány a gyártósorról. A Tin Lizzie-ként világhírűvé vált autót közel 20 évig gyártották, több mint 15 milliót adtak el belőle, 1997-ben pedig egy nemzetközi szakzsűri a szintén döntőbe jutott Porsche 911, Volkswagen Bogár, Citroen DS és Morris Mini közül választotta a XX. század autójának. A T-modell számos konstrukciós újítással dicsekedhetett: az új rendszerű sebességváltó és a leszerelhető hengerfej mellett újdonságnak számított többek között a szóróolajozás, a betétedzéses fogaskerekek, a vanádium-acélból készült keréktengely. Annak ellenére, hogy a T-modell első pillantásra egy törékeny, vékony tengelyeken guruló lemezkarosszéria benyomását kelti, a jó konstrukcióval és va- nádiumacél-ötvözet felhasználásával sikerült könnyűvé és elnyűhetetlenné tenni. A T-modell sikerének alapját az egyszerű és megbízható szerkezeti kialakítása, üzembiztos működése és kezelése jelentette. Nemcsak reklámfogás volt, hogy még egy falusi kovács is meg tudta javítani. A letisztult konstrukciót, a javíthatóságot jól jellemzi Alfred Liebfeld lengyel író, Henry Ford, az 'isten' című könyvében: „A kocsi legfontosabb részei - a motor, az alváz, az első és a hátsó tengely - könnyen hozzáférhetők voltak, és konstrukciójuk is olyan, hogy a használótól nem kívántak speciális ismereteket és hozzáértést. Könnyen maga is rá tudott jönni a dologra, akár javításról, akár pedig alkatrészcseréről volt szó. A konstruktőrök arra is gondoltak, hogy az alkatrészek kicserélése újakra olcsóbb legyen javításuknál”. Nem véletlen, hogy Tin Lizzy, magyarul Bádog Böske - ahogy akkor becézték a kocsit - évtizedekig uralta a gépkocsipiacot, és elnyűhetetlen szerkezete, megbízhatósága a maga idejében fogalomnak számított. GÁTI JÓZSEF - HORVÁTH SÁNDOR - LEGEZA LÁSZLÓ A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell 14
