Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Gáti József–Horváth Sándor–Legeza László: A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell
GÁTI JÓZSEF - HORVÁTH SÁNDOR - LEGEZA LÁSZLÓ A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell A C-modellt az F-modell gyártása követte, habár létezett egy, a C-modellből kialakított, E-modellnek nevezett változat is, amire vonatkozóan a legtöbb Ford katalógus csak a „kézbesítő kocsi” elnevezést használja. Az F-modell az A- és C-modellek továbbfejlesztett változata. Nagyobb és magasabb komfortfokozatú volt, mint elődei, alaptípusa négyüléses, félfödeles hintó karosszériával, fellépővel, illetve műszerfallal rendelkezett. A gyártás 1905-ben indult, és mintegy 1000 darab készült el. Az F-modell kéthengeres boxermotorja még mindig az első ülés alatt helyezkedett el, de a modernebb megjelenést itt is az orr-részen kialakított díszes „motorházte- tő”-vel kívánták elérni. A tengelytávolság a C-modellhez képest további 15 cm-rel, 213 cm-re nőtt. A modell ára 1000 dollár volt, ami a kétüléses A-modell eredeti árához képest ugyan 25%-os növekedést jelentett két éven belül, ugyanakkor ezért az árért a vevő egy jóval korszerűbb autót kapott. 1906-ban mutatták be a Ford Motor Company első komoly kudarcának tartott K-modellt, amely tulajdonképpen a B-modell helyébe lépett, és a luxuspiacot célozta meg. Új 40 lóerős, hathengeres motorral büszkélkedhetett, tengelytávolsága pedig 290 cm volt, túra- vagy sport-karosszériával lehetett megrendelni. A K-modellt 1906-tól 1908-ig gyártották. Az értékesítés nem az elképzelések szerint alakult, mindössze 900 darab készült belőle. A K-modell bukásának két nyilvánvaló oka volt: a magas ár (felszereltségtől függően 2500-3000 dollár] és a gépkocsi minőségi hiányosságai. Henry Ford, aki a társaság hosszú távú jövőjét nem a gazdag vásárlók luxusigényeinek kielégítésében, hanem a sokak által megvásárolható típusok gyártásában látta, megjósolta a K-modell bukását. Ez a bukás ugyanakkor segítette Fordot céljai elérésében. Egyrészt megerősítette elképzelése helyességében, másrészt a K-modell sikertelenségének következtében Alexander Malcomson, a cég egyik alapítója és a luxusautó-gyártás pártolója elhagyta a társaságot. Ez alkalmat adott Henry Fordnak arra, hogy a társaság többségi tulajdonosa, 1906. október 22- én pedig elnöke legyen, és szabadon válassza meg stratégiáját. A szavazati többség birtokában a már megtervezett N modellt az év vége felé piacra is dobta. A korai gyártmányok közül az 1906 és 1908 között gyártott N-modell volt a legsikeresebb. Az A-, C- és F-modellek helyébe lépő N-modellből két év alatt 7000 darab készült. Mozgékony, könnyen vezethető és elérhető árú kiskocsi volt. Ára alig haladta meg az F-modell árának felét, 500 dollárért lehetett megvásárolni. Az N-modell konstrukciója már a jövő előhírnöke volt, egyértelműen a T-modell irányába mutatott. Négyhengeres, 14 lóerős soros motorja sokkal korszerűbb volt, mint az előző modellek kéthengeres boxermotorjai. Az orr-részben elhelyezett motor a hátsó kerekeket kardántengelyen keresztül hajtotta. A célszerű kialakítású, 213 cm tengelytávolságú N-modell a Ford hírnevét a megbízható, olcsó gépkocsik gyártójaként alapozta meg. 12
