Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Nagy Gábor: A Pásztor nemzedékek című kiállítás és utóélete a makói József Attila Múzeumban
NAGY GABOR A Pásztor nemzedékek című kiállítás és utóélete a makói József Attila Múzeumban A kiadványban a kiállítás körülményeiről, a dél-alföldi pásztorok jeles személyiségeiről, a cserebökényi juhászversenyről, a Börcsök Attila Néprajzi Különgyűjte- mény pásztortárgyairól, egy 1996-ban megtartott újkígyósi pásztortalálkozóról, a makói Fekete-halom természeti állapotáról, a juhászfeleségek asszonyemberségéről és Varga István tótkomlósi faragó juhászról olvashattunk. A kutatásban használatos pásztor nemzedékek kifejezés a pásztorok, így a vizsgált juhászok családon belüli hagyományos öröklődési és tanulási folyamatára utal. Juhász Antal a sándorfalvi, Fehértó melléki juhászcsaládokkal34, Pozsonyi József a balmazújvárosi pásztordinasztiákkal35, Fazekas Mihály a kunmadarasi juhászokkal foglalkozott. „A pásztorok foglalkozása igen gyakran - akár egész évszázadon végig is - apáról fiúra ha- gyományozódott. Ennek egyik oka talán az volt, hogy a kisgyermek hozzászokott, hozzáedződött a pusztai életmódhoz, önkéntelenül is belenevelődött apja foglalkozásába, megismerte azt - és nehéz volt neki új foglalkozást választani. Sok esetben meg apja vagyoni helyzete sem engedte meg, hogy mással próbálkozzék. Bizonyos, hogy pásztorcsaládból származó bojtárnak, fiatalembernek nagyobb tekintélye volt, sokkal jobban megbíztak benne, mint egy „jöttment”-be, aki nem „juhász nemzedík”-ből származó volt. Ez pedig fontos dolog egy pásztor boldogulása szempontjából! Mert - mint minden foglalkozáshoz - a pásztorkodáshoz, s ezen belül a juhászathoz nemcsak a megtanult tudás, hanem született érzék, nemzedékektől átvett tapasztalat is szükséges - amit egy fiatal ember legalapvetőbben úgy tanulhatott meg, ha pásztorcsaládban nőtt fel - ezért volt nagyobb tekintélye, előnyösebb helyzete a „pásztor-ivadékok”-nak.”36 A leírt hagyományos tudásátadás mai napig működő rendszere mellett vizsgálni kell a jelenkori állattartási viszonyok között a Dél-Alföldön gazdálkodó juhászokat, juhtartó gazdákat, hogy a recens folyamatok és a gazdálkodási, gazdasági tényezők is feltárhatóak legyenek. A kutatómunka tanulsága, hogy a vizsgálatot bővített körben folytatni kell, a felkeresett juhászok által megemlített pásztor- és állattartó embereket fel kell keresni. A dél-alföldi pásztorok kultúrájának, származás- és családtörténetének, tárgyalkotó népművészetének és gyakorlati tudásának vizsgálata sokáig nem kapott elég figyelmet a néprajzi kutatásokban. A kitűzött cél, hogy tanulmányokban, majd később önálló kötetben is megjelenjen a ma is élő dél-alföldi pásztorkultúra leíró és értelmező vizsgálata. Adatközlők Dani János György (1957] bogárzói juhász Dantesz József (1930] hódmezővásárhelyi juhász Elekes Lajos (1964] ópusztaszeri faragó pásztor, volt gulyás Kovács József (1941] csanádpalotai juhász Nádudvari Károly (1937) csanádpalotai juhász Szikszai István Lajos (1959) csanádpalotai juhász Szikszai Balázs István (1995) csanádpalotai juhász 34 Juhász Antall 999 215-220. 35 Pozsonyi József 2015 36 Fazekas Mihály 1979 30. 123
