Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Cs. Tóth Gabriella: A makói parasztházak használata a 21. század elején
CS.TÓTH GABRIELLA A makói parasztházak használata a 21. század elején Makó településtörténete és népi építkezése aligha tekinthető ismeretlennek a néprajztudomány számára, hiszen Dr. Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató évtizedekig végzett forrásfeltáró és gyűjtőmunkát a témában, melyet számos írásában közre is adott. Átfogó képünk van a török kiűzését követően újjátelepült város népi építkezéséről és annak anyagi, technikai és formai változásáról. Részleteiben feltártak a különböző városrészekre vonatkozó városi szabályozások, előírások.1 A házak berendezésére vonatkozóan is alapos ismereteink vannak. A tárgyi ellátottságot nem csak bemutató, hanem funkcionális szempont szerint vizsgáló munkának köszönhetően végigkövethetjük a paraszti életforma polgárosodásba áthajló változását, érzékelhetjük a szocializmus éveire jellemző gyári termékek beilleszkedését, illetve térhódítását.2 A felsorolás természetesen hiányos, azonban remekül érzékelteti, hogy Makó népének építészete és lakáskultúrája a huszadik század derekáig szinte maradéktalanul dokumentált és feldolgozott. A József Attila Múzeum munkatársaként úgy vélem, elődünk háztörténeti kutatásait mégsem tekinthetjük lezártnak, hiszen Makó utcaképét a mai napig meghatározzák a paraszti és parasztpolgári lakóházak. A város ezen épületeiről az utcákon sétálva megállapítható, hogy az épületek egy részét az eredeti állapotához hasonlóan felújították, vannak, amelyek elhagyatottak, vakolatdíszeik és oromzatuk kopottas, a pusztulás jeleit mutatják. Kötelességem azokról a házakról is megemlékezni, melyek szintén felújításon mentek keresztül, de nem az építtetésének idejében divatos irányelvek szerint végezték el rajtuk a munkálatokat. Tehát az épületek „élete” nem zárult le a hagyományos paraszti életforma fölbomlásával. A témával kapcsolatos recens kutatómunka indokolt. Szükségességét bizonyítja az is, hogy a parasztházak mai igények szerinti átalakítása országszerte, de az elcsatolt vidékeken is megfigyelhető jelenség. Ennek egyik oka, hogy a 21. századi életforma más életteret igényel, mint a 19. század végén, a 20. század elején. Gondolok itt pl. a hálószoba, fürdőszoba kialakítására vagy a gyermekszobák létesítésének igényére,3 de idesorolható a garázs, illetve garázsok építése is. Másrészt a vagyoni reprezentáció is másként nyilvánul meg a lakáskultúrában, mint a szóban forgó lakóházak építésének idején. Ezek a változások érintik a még használatban lévő, vagy hosszú idő után ismét használatba vett parasztházakat is. Véleményem szerint az egykori népi építészetet érintő mai átalakulások mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen a szóban forgó házak az egykori parasztság tárgyi emlékei, melyek alapvetően meghatározzák egy település arculatát. 1 Tóth Ferenc 1976-77. 2 Tóth Ferenc 2008. 261-326. 3 Hortoványi Piroska 2010. 307-3; Mazug Zsolt 2009.323-332. 101
