Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Gilicze János: Kászonyi Richárd közigazgatási pályaképe

alkalmi segédmunkát is csak ritkán tudott szerezni. Egy későbbi levelében Sándor fia az akkori évek megpróbáltatásairól a következők szerint számolt be: „Tata (Kászonyi Richárd) már nem volt internáló táborban, de rendőri felügyelet alatt állott, vagyis meghatározott időpontokban jelentkeznie kellett a rendőrségen. Lakóhelyét nem hagyhatta el, nyilvános helyeket (vendéglő, mozi stb.) nem látogathatott. A nap bármely időpontjában a rendőrségnek joga volt ellenőrizni, hogy az előírásokat betartja-e. Emlékszem, hogy egyszer éjjel csöngettek ránk (a csengőfrászos időszakban volt) és bejöttek meggyőződni, hogy otthon alszik e a Tata. Még a Fehérvári úti piacra sem vették fel söprögetőnek, mert,, politikailag megbízhatatlan " volt. Néha sikerült segédmunkás állást kapnia, (akkor 60 év felett volt, súlyos szív koszorúér betegség után) de rövidesen kiderült, hogy „ osztályidegen " és felmondtak neki. Picimama ("Kászonyi Richárd felesége) angol órákat adott és egy fodrászbolt hajnali takarítását vállalta a megélhetés miatt "

7

0 1953. november 10-én nagy csapás érte a Kászonyi családot. Ötvenhárom éves korában elhunyt Kászonyi Richárdné született Hász Ilona. Kászonyi Richárd egyre többet betegeskedett súlyos szívbajával, aminek következményeként 1955. szeptember 8-án visszaadta lelkét a teremtőjének. Előbb a Farkasréti temetőben, majd később, felesége hamvaival együtt a Rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra. A család sírkövükre a következőket vésette: „Az életetek példa és erő számunkra." 7

0 Kászonyi Sándor levele Kászonyi Ilonának és férjének, (é. n.) 77