Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

adta, hanem a már meglévő nemességét megerősítette, amikor őt a nemesek sorába beírandónak rendelte.

3 Az Országos Levéltárban őrzött armálisokban - amint erről magam is meggyőződtem - ha az armális nem nemes embernek adatott ki, az eredeti latin szövegben a következők állanak: e statu et conditione ignobili (vagy plebeio, vagy civili) in qua hactenus perstitisse docuntur, in coetum et numerum verorum et indubitátorum nobilium diximus cooptandos et adscribendos. Nem nemes, vagy paraszti, vagy polgári helyzetből és minőségből, a valódi és kétségen kívüli nemeseknek csoportjába és számába felveendőnek és beírandónak rendeltük. Miután a Kászonyi Gergely részére kiadott armálisban ezen kifejezések (ignobilis, nem nemes; plebeius, paraszti; civilis, polgári) vele szemben nem használtattak, sőt kifejezetten reá nézve az agilis (erdélyi nemes) kifejezés használtatott, kétségen kívül áll, hogy Kászonyi Gergely volt az az ősünk, aki Erdélyből Magyarországba átjött és már Erdélyben nemes ember volt. Ezt igazolja a Szatmár megye levéltárában Rápolt község nemesi iratai közt elfekvő és családi irataink között másolatban meglévő azon okirat is, amely szerint a rápolti nemesek igazolják, hogy Kászonyi Gergely Szatmár vármegyének holtig volt érdemes nótáriusa (vármegyei jegyzője), már pedig azon időkben vármegyei tisztségviselő csak nemes ember lehetett. A II. Mátyás király által kiadott armalist 1617. november 6-án Csenger városában, ahol Szatmár vármegye közgyűlését akkor tartották, a közgyűlésen ki is hirdették. Az armalist kapó Kászonyi Gergelyről közelebbi adataink nincsenek, miután keresztlevele, halotti levele nincs meg, szüleiről, szülőhelyéről nem tudunk semmit. Azt, hogy minő érdemeiért kapta az armalist, az az oklevélben nincs megemlítve, ott csak annyi áll, hogy ő a Magyar birodalomnak, a magyar koronának és azután Felségünknek különböző helyeken és időkben hűségesen szolgált és áldozott. Annyi azonban biztos, hogy az armalist katonai érdemekért kaphatta, mert az armalisban levő címerleírás szerint, a címerben a pajzs felett nyílt katonai sisak (,

galea militaris) van elhelyezve, ez pedig a heraldikában katonai érdemeket jelent. A magyar királyoknak minden fontosabb oklevél kiadása, nemesség, főnemesség, vagy birtokok adományozása az un. Libri Regii (Királyi könyvekben) fel lett jegyezve. E könyvek Budán, az Országos Levéltárban őriztetnek. Ezekben is kerestem Kászonyi Gergely armalisát, de nem volt bevezetve. Érdeklődésemre azt a felvilágosítást adták, hogy az 1600-tól 1700-ig terjedő időszakban a bejegyzések igen hiányosan történtek, s így lehet, hogy ezen armalis sincs beírva. Kászonyi Gergely minden valószínűség szerint a Szatmár megyei Rápolt községben lakhatott, a már fentebb hivatkozott rápolti nemes személyekre vonatkozó irat szerint. Ezt bizonyítja az is, hogy a rápolti református lelkész érdeklődésemre egy 1908-ban hozzám írt levelezőlapon arról értesített, hogy Kászonyiak ma is vannak Rápolton. Ezek valószínűleg Gergelynek leszármazottai lehetnek. Sajnos az azon időkre vonatkozó rápolti anyakönyvek már nincsenek meg. Kászonyi Gergelynek Rápolton még élő leszármazottai után a helyszínen lehetne érdeklődni. 3 Agilis: nemes anya, vagy feleség jogán földbirtokkal, vagy kúriával rendelkező közrendű, aki ezen birtokából folyó nemesi jogokban él. Utóbb többnyire maga is nemesítésben részesült. (Vajay Szabolcs geneológus meghatározása) 6