Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Gilicze János: Kászonyi Richárd közigazgatási pályaképe

kinevezés fogadtatásáról 1937. február 16-i számában így számolt be a Makói Újság: „Kiszombor, de az egész torontáli járás kitörő örömmel és leplezetlen büszkeséggel ünnepli szeretett főbíráját, mint a hármas megye főispánját. Ma este megindultak a kocsisorok Klárafalváról, Ferencszállásról s a széles környékbeli tanyavilágból Kiszombor felé. Estére a községháza előtti széles úttest megtelt ünneplő tömeggel, amely 7 órakor lampionokkal, fáklyákkal, zenével a főszolgabírói lak elé vonult, hogy hódolatát, szeretetét és büszkeségét tudtára adja dr. Kászonyi Richárd főispánnak, aki mint főszolgabíró valóságos atyja és gyámolítója volt ennek a népnek. Lampionok, fáklyák fénye alatt hömpölyög a hatalmas tömeg, melynek élén a község vezetői, frontharcosok, leventék menetelnek a zene ütemére. Ezt nem lehet megrendezni, az ilyen tüntetést, hisz olyan ez, mint mikor a tavaszi áradat megindul, hömpölyög, és hátán csillagokat ringat. A főszolgabírói laknál a dalárda karéneke után Mészáros Pál községi főjegyző üdvözölte Kiszombor közönsége nevében a volt főbírót, mint a község atyját. Dr. Kászonyi Richárd az ablakban állva rövid beszédben köszönte meg az üdvözlést s további pártfogásáról biztosította a kiszomboriakat. Ferencszállás község bírája Franyó Gyula üdvözölte még a főispánná lett főbírót. Az utcán a teljesen betöltő sűrű tömeg sokáig lelkesen tüntetett dr. Kászonyi Richárd mellett, aki nejével együtt lakása ablakában fogadta a nép szeretetének e spontán megnyilatkozását. "

2

1 A következő napok hírlapi tudósításai részletesen beszámoltak a távozó főszolgabíró búcsúztatásának és ünneplésének eseményeiről. Az egyik híradásban a „legnépszerűbb megyebeli főszolgabírónak'''' nevezték. Egy másik tudósítás a kiszombori kaszinóban lezajlott rendezvényen elhangzottakat említette, amin egy „egyszerű munkás" a szegények főbírójának''' titulálta, amire válaszként azt jelentette ki, hogy „ha eddig a szegények főszolgabírója volt, ezután a szegények főispánja akar lenni, ajtaja és szíve mindig nyitva áll előttük"

2*A Makói Újság felállította főszolgabírói működésének mérlegét. Érdemének tudták be a községek háztartásának helyreállítását. Elismerően említették, hogy nevéhez fűződött a megszállás alatt maradt Gyála község Magyarországon maradt területrészének községgé való megszervezése, amely községben a megszállás alatti településből kiüldözött lakosoknak új hazát, lakóhelyet teremtett. Emelkedett szociális érzékének és gondolkodásának tudták be, hogy figyelemmel kísérte a járás szegény lakosságának megélhetési körülményeit, azt hogy a munkaalkalmak és munkabérek kedvező alakulása érdekében mindig felemelte a szavát a járási mezőgazdasági bizottságban, valamint mindent megtett a rászorulók kielégítő ellátásának érdekében. Az újságcikk kiemelte, hogy az iskolákat és az óvodákat, hivatalát meghaladó mértékben látogatta, szervezte a hazafias társadalmi egyesületeket, és azok működésében tevékenyen részt vett, így minden községben különös szeretettel hívta életre a lövészegyesületeket, sőt a kiszomborit maga vezette. Dicsérték, hogy rendezte a járás községeiben a közigazgatási előírásoknak megfelelően a közegészségügyi-rendészeti viszonyokat, aminek mintaképe lett a megyében Kübekháza település. Felemlítették még, hogy szorgalmazta a belvízlevezetést, a nők és a csecsemők védelme érdekében két Stefánia szervezetet hozott létre, valamint munkálkodott azon, hogy a volt Gerliczy kastélyból tüdőszanatóriumot alakítsanak ki és végezetül 2

7 Makói Újság. 1937. február 17. 2

8 Uo. 1937. február 18., 21., 23. 67