Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A családra vonatkozó oklevelek fordításai

3. sz. melléklet. A Szalmásy családnak I. Ferenc király 1804. december 21-én megadta az omoravicai előnevet. Országos Levéltár Libri Regii 1804. LXI. számú kötet 459-460. oldal. Az előnevet adományozó okirat magyar fordítása: Mi I. Ferenc (...) emlékezetül adjukjelen okiratunk erejénél fogva a következőket mindenkinek, akiket illet: hogy részint Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérelemre, részint figyelembe véve és megfontolva hívünk, tekintetes Szalmásy Ferenc, a Tiszán inneni Koronakerület szenátorának és Bács megye táblabírájának hűségét és hű szolgálatinak érdemeit, amelyeket ő különböző helyeken és időkben és a szükséges alkalmakkor, elsősorban az említett magyar királyságunk Szent Koronájának, továbbá ausztriai házunknak, majd Felségünknek is hűségesen és állhatatosan tett és nyújtott és ígérete szerint ennek utána is a hűség és állhatatosság hasonló buzgalmával tenni és nyújtani fog, részint tehát ezért, részint pedig azért, mert ö a Bács megyében kebelezett Omorovica helységben neki adomány útján kegyesen juttatott részbirtokot bír, és ténylegesen azon helységben él, ugyanezen Szalmásy Ferencnek császári és királyi bőséges kegyünknek és kegyességünknek és bőkezűségünknek vele szemben való kinyilvánításának bizonyságául kegyesen jóváhagyni és megengedni elhatároztuk, hogy ő ettől fogva és ezentúl a jövőben örökké tartó időkben az Omorovicai előnévvel élhessen, azt használhassa és annak örvendhessen és az ő mindkét nembeli valamennyi örököse és ivadéka, a már megszületettek és Isten áldásából a jövőben törvényesen születendők élhessenek vele, élvezhessék és annak örvendhessenek, sőt jóváhagyjuk és megengedjük ezen, titkos függő pecsétünkkel, amelyet mint Magyarország Apostoli Királya használunk, megerősített oklevelünk ereje és bizonysága által. Kelt őszintén kedvelt hívünk, tekintetes és nagyságos erdődi Pálffy Károly, Vöröskő örökös grófja, az Aranygyapjas Rend és egyúttal Szent István apostoli király rendje nagykeresztjének lovagja, magyarországi királyi udvarmesterünk keze által, főhercegi városunkban, Bécsben, Ausztriában, az Úr ezernyolcszáznegyedik évében, december hó 21. napján. 44