Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

ványos nyomorúságát élte át, hanem nevezetes történelmi időszakban, 1915—1922-ig volt Szibériában hadifogoly. Kászonyi Sándor) Sok viszontagság után, 1922 áprilisában érkeztem haza, Gádra és a jó Isten megadta nekünk azt az örömet, hogy valamennyien élve viszontláttuk egymást. Edesatyám, ekkor még jó erőben, egészségben volt és a környék minden hajtóvadászatán részt vett. A következő télen kezdett el gyöngélkedni és betegeskedni. Néhány hónap múlva még meg lehetett az az öröme, hogy engem - aki 1922-ben visszamentem Magyarországra - ismét a megyei közigazgatásnál alkalmaztak és 1924-ben a torontáli járásban főszolgabírónak megválasztottak.

2

9 Ezzel a jövőmet biztosítottnak látta. 1923 karácsonyán két heti szabadságra hazamentem Gádra. Atyám akkor már beteg volt, szíve nem működött rendesen. Karácsony után édesanyámmal bevittük Temesvárra, hogy ott régi, ismerős orvosunkkal megvizsgáltassuk. Magda húgomnál, aki akkor már Temesváron lakott, szálltunk meg. Nekem onnan vissza kellett mennem Magyarországra, mert szabadságom lejárt. Ekkor, 1924 január elején láttam édesatyámat utoljára. Nehezen búcsúztunk el egymástól, mert édesatyám már nagyon gyenge volt és mindketten éreztük, hogy többé nem látjuk egymást. Elbúcsúztam tőle, kijöttem szobájából, de még kétszer visszamentem hozzá. Mindannyiszor megfogta kezemet és megcsókolt ezen szavakkal: Isten veled édes fiam. Az orvos már nem tudott segíteni rajta, anyám és testvéreim - atyám kérésére, hogy Gádon akar meghalni - hazavitték, ahol 1924. március 16-án elhunyt. A legönzetlenebb és legnemesebb lelkű ember volt az én édes jó atyám. Az egész falu lakosságának impozáns részvéte mellett temették el március 18-án, éppen a névnapján a családi sírboltban. Mélységes fájdalmamra a halálhírét meghozó sürgöny vétele után, az akkori nehéz román vízum beszerzési lehetőségek miatt temetésére már nem érkezhettem haza, így azon rész sem vehettem. Csak egy hét múlva jutottam el a sírjához. (A második világháború után, amikor nagy nehezen sikerült felvenni a kapcsolatot a rokonokkal, keresztapám, Pali bácsi felesége - akit mi gádi Aranka néninek hívtunk,

3

0 megkülönböztetésül az óföldeáki Návay Aranka nénitől

3megírta, vagy megüzente, hogy a házból minden elveszett, őket kirakták, az épületből gépállomás lett és traktorokat szerelnek a volt lakószobákban, a családi kriptát feldúlták, ékszereket kerestek, őseink csontjait szétdobálták. Kászonyi Sándor) Amidőn édesatyám elvette édesanyámat, Vuchetich Ilonát, a Vuchetich család anyagilag már teljesen tönkrement. Az 1880-ban a még szabályozatlan Béga folyó, amely Csene mellett folyt el, a község határát és nagyatyám, Vuchetich Sándor birtokát több éven át teljesen elöntötte. A birtok jövedelmet így nem hozott, viszont a család igen nagy volt. Sándor nagyatyámnak 7 gyermeke volt: Árpád, Ilona, Etelka, Terézia, Emilia, Laura és Dóra, akiknek nevelése és a nagy háztartás igen sokba került. (A felsorolt gyerekek közül személyesen ismertem, mint kisgyerek Ilonát (aki a nagyanyánk), Dóra nénit és Etelka nagynéni lányát, főleg unokáját, Leona nénit, akit Farmoson idős korában, 1979-ben még fel is kerestünk. Kászonyi Sándor) A családnak jövedelme nem lé2

4 Kászonyi Richárd hivatali pályafutásáról bővebben a Gilicze János levéltáros által összeállított életrajzban olvashatunk. 3

0 Kászonyi Pálné született Szeller Aranka 3

1 Návay Aranka (1876-1954) 31