Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

olajfestmény 1979-ben Vera húgomnál, a kis kép nálam van. Kászonyi Sándor). Ezen képek szerint Ágnes nagynéném tényleg gyönyörű, ritka szépségű nö lehetett, fekete estélyi ruhában, nyakán egy többsoros vagyont érő gyöngy füzérrel. Kászonyi Ágnes fiatalon, 1860. február 17-én, 44 éves korában halt meg Bobdán és ott a Gyertyánffy család sírboltjában van eltemetve. Kászonyi Sándor (1849- 1924) Kászonyi Károly és Gyertyánffy Johanna idősebb fia, édesatyám Pesten, 1849. október 29-én született. Keresztszülei bobdai ifj. Gyertyánffy Dávid (a tolvádiai ágból) és felesége ivándai Karátsony Vilma (Mina) voltak. Atyja, Kászonyi Károly, az 1848^49. szabadságharc alatt feleségét és gyermekeit Pestre küldte, mert a délvidéki szerbek fellázadtak és gyilkolták a magyar lakosságot, ezért a Torontál megyei Gádon családja nem volt biztonságban. így történt, hogy Sándor fia Pesten született. Édesatyám egy ideig Gádon szülei házában tanult és nevelkedett. A középiskolába atyja felvitte Pestre és a Szőnyi-féle magániskolába - a Károlyi palotával szemben - íratta be. Egyetemet nem végzett. A középiskola elvégzése után atyja hazavitte Gádra, mert tüdőgyulladáson esett át és a pesti orvos feltétlen falusi levegőt és életet rendelt neki. így Sándor fiatal éveiben atyjának a gádi birtok kezelésében segített sokat és kitűnő gazda lett belőle. Az 1860-as években voltak a Temes folyó nagy árvizei, amelyekről Kászonyi Károly nagyatyámról szóló részben már írtam. A hét évig tartó árvizek családunkra, oly anyagi romlást hoztak, hogy nagyatyám ezért is képtelen volt atyámat Pestre küldeni egyetemi tanulmányokra. Családunk ezen válságos időkben oly nagy anyagi károkat szenvedett, hogy a teljes vagyoni összeomlás elkerülhetetlen volt. Mind a hat gádi földesúr teljesen eladósodott és egyik a másik után kénytelen volt birtokát eladni. A vevő, Csávossy Ignácz a hat birtokot egy uradalommá egyesítette, és annak igazgatását édesatyámra bízta. Nehéz időkben, nehéz gondokkal terhelve vette át édesatyám ezen állását. Hihetetlen energiával, fáradhatatlan munkával a gádi uradalmat virágzóvá tette. Csávossy Ignácz ezért rendkívül meg volt vele elégedve, s mindig a legnagyobb elismeréssel és megbecsüléssel beszélt róla. Csávossy a többi birtokainak ellenőrzését is rá bízta, annyira megbízott benne. Csávossy Ignácz akkoriban már kb. tízszeres milliomos volt. Öt nagy birtoka volt: Gád, Csávos, Ivánda, Fény, Surják, s ezeken kívül még bérgazdaságai is voltak. Ezért édesatyámnak rengeteg munkája volt és állandóan egyik birtokról a másikra járt. Ezen útjait rendesen lóháton tette meg, sokszor egy hétig is távol volt hazulról, mert a birtokok elég távol estek egymástól. Szívós kitartással, becsülettel megfelelt hivatásának, mert édesatyjának, aki anyagilag teljesen tönkrement és már öreg, 70 éves, özvegy ember volt, így nyugodt és anyagi gondoktól mentes kényelmes otthont tudott biztosítani. Nagyatyám élete végéig atyámmal együtt lakott és szép öregsége volt. Atyám 1880-ban vette át a gádi uradalom igazgatását. A kezdet anyagilag családunkra nézve igen nehéz volt. A gádi birtokunk eladása után az adósságokat ki kellett fizetnünk, 27