Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

testvérek birtokadományozó és a bobdai előnevet engedélyező oklevelének magyar fordítása 47. old.) Gyertyánffy Johanna a család gyéri ágából származott, mert a gyéri birtokszerző Gyertyánffy Lukács fiának, Dávidnak volt a lánya. Gyertyánffy Dávid 1795-ben született Gyéren, Torontál megyében. Apja Gyertyánffy Lukács, anyja Placsintár Júlia. Amidőn a szomszédos Gád községben lévő kincstári birtokot hat család királyi adománylevéllel 1811 -ben megkapta, ezek egyikétől Gyertyánffy Dávid az ő részét megvette. Fiatal éveiben Torontál megye szolgálatába állott, 1820-ban megyei főjegyző, 1836-ban alispán, 1845-ben Torontál megye főispánja lett. Első felesége halála után elvette Plechl Veronika nagybecskereki leányt. 1848 után visszaköltözött Gyérre, ott is halt meg 1878-ban életének 84. évében. Gyertyánffy Dávidnak és feleségének, Katalinnak életnagyságú olajfestményű mellképei ma is meg vannak családunk tulajdonában. Gyertyánffy Katalinnak ezen arcképe egy tiszta örmény típusú, keleti szépségű, gyönyörű nőt ábrázol. Mindkét kép festési modora után ítélve az akkori kor híres arcképfestője, Barabás Miklós műve lehet. (Az említett két kép ma is birtokomban van. Kászonyi Sándor) Gyertyánffy Katalintól ezen arcképen kívül, maradt még egy nagyon régi, a Szent családot ábrázoló festmény, amelyen a gyermek Jézust Szűz Mária az ölében tartja, mellettük ül Szent József, előttük térdel egy pásztorfiú, aki Jézust szőlővel, gyümölccsel kínálja, mellette egy kis bárány fekszik a földön. A kép hátterében gyönyörű táj. A kép tölgyfa deszkára olajjal van festve. Valószínűleg egy régi olasz festő műve. Amidőn Gyertyánffy Katalin 1820-ban férjhez ment, atyja Gyertyánffy Kristóf ezt a képet azzal ajándékozta neki, hogy jól vigyázzon reá, mert a kép igen régi és nagyon értékes. A kép az ő halála után leányának, Johannának, Kászonyi Károlyné, nagyanyámnak jutott. Az ő halála után a képet leánya, Kászonyi Katalin, férjezett bajsai Zákó Györgyné örökölte, aki azt Kászonyi Pálnak ajándékozta. Pali bátyám gyermektelen volt, ezért a képet Sándor fiamnak, akinek keresztapja volt, mint keresztapai emléket ajándékozta. (A Pál keresztapámtól kapott kép 1979-ben birtokomban van. Kászonyi Sándor) Kászonyi Károly és Gyertyánffy Johanna gyermekei voltak: 1. Katalin, született 1843. november 28-án Gádon. Férje, bajsai Zákó György. Katalin meghalt Gádon 1926-ban. 2. Vilma, született 1845-ben Gádon. Férjezett báró Fiáth Gyuláné, meghalt 1871 -ben. 3. Sándor, született 1849. október 29-én Pesten, felesége csenei Vuchetich Ilona. Meghalt 1924. március 16-án Gádon. (Az 1848^19. szabadságharc idején, amikor Délvidéken a szerbek fellázadtak és a magyarokat gyilkolták, Kászonyi Károly családját Pestre küldte, azért született Sándor fia Pesten.) 4. Károly, született 1857. évben Gádon, meghalt 1885. április 25-én Mokrón, Boszniában. Az 1860-as években Gád község határát 7 éven át majdnem minden évben a Temes folyó (amely akkor még nem volt szabályozva és árvédelmi töltések közé szorítva) úgy elárasztotta, hogy egyik községből a másikba csak csónakkal lehetett közlekedni. A község egész határa víz alá került és a rajta lévő vetések 7 éven át mindig tönkrementek. A birtokosok először megkíséreltek a Temes folyó mentén saját költségükre gátakat építeni, de azokat a Temes árja elsodorta és a vetéseket elpusztította. Miután termés hosszú éveken át nem volt, úgy a gátépítési, mint a mindennapi élet költségeit kölcsönvett pénzekből 18