Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)
Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története
szüleitől kapta. Régi gádi házunkban az ágya felett függött. Ez a kép jelenleg is tulajdonunkban van. (Az 1780 körül készülhetett, egészen sötét tónusú, bizáncias stílushoz hasonló, Mária kép jelenleg nálam van. Kászonyi Sándor). Ennyit tudtunk a Szalmásyakról, a családi hagyományból. Levéltári kutatásaim alkalmával megállapítottam, hogy II. Lipót király 1791. március 17-én Strohmayer Ferenc óbecsei postamesternek és feleségének, Farkas Annának és ettől született gyermekeinek, Józsefnek és Antóniának, nevüknek Szalmásyra változtatása mellett nemességet és címert adományozott. 1 2 (2. sz. melléklet. A Szalmásy család nemesi levelének magyar fordítása 42. old.) Az Országos Levéltárban végzett további kutatásaim során megállapítottam, hogy a Szalmásy családnak I. Ferenc 1804. december 21-én kiadott oklevelében megadta az ómoravicai előnevet. (3. sz. melléklet. Az adományozó okirat magyarfordítása 44. old.) Kászonyi Katalin nagynéném által elmondott családi hagyományok, dédanyám, Szalmásy Antónia török őséről, az Országos Levéltárban végzett kutatásaim során beigazolást nyertek. A Libri Regii 1741. évfolyam XXXIX. kötet 315. oldalán be van írva Haill Ignác armalisa. E szerint Mária Terézia királynő Pozsonyban 1741. október 28-án Haill Ignácnak, aki a magyar koronának, a felséges királyi háznak és jelenlegi őfelségének, különböző időkben, helyeken és alkalmakkor hűségesen szolgált és áldozott, nemességet adományoz. (4. sz. melléklet. Haill Ignác nemesi levelének magyar fordítása 45. old.) Kászonyi Sándor dédatyám 181 l-ben Torontál megyében táblabíró is volt, emellett megyei főnótárius. 1820-ban helyettes alispán lett. 1822-ben Torontál megye első alispánjává választották. Királyi consiliariussá (tanácsossá) kineveztetett 1830. szeptember 3-án. Torontál megyének országgyűlési követe volt 1807-ben, 181 l-ben és 1825-ben. 1 3 Kászonyi Sándor I. Ferenc magyar király 1811. szeptember 13-án kelt adománylevelével (donatio) kapta meg a Torontál vármegyei Gád község egyhatodát kitevő földbirtokát, 25.000 forintnak a királyi kincstár részére történt befizetésével. A korabeli jogszokás és törvényes rendelkezések szerint a donationalis okiratot a királyi kancellária megküldte a területileg illetékes káptalannak is, ez esetben a Csanád egyházmegyei káptalannak, mint hiteles helynek Temesvárra, megőrzés és a birtokba iktatásnál való közreműködés végett. A birtokba iktatás 1811. év december 2-án és 10-én a Káptalan kiküldötte, Torontál megye hatósági személyei, valamint a gádi előjáróság és a szomszédos községek - mint Rudna, Gyülvész, Csávos stb. - földesurai és előljárósági kiküldöttei jelenlétében történt meg. A hivatalos beiktatási eljárásról 1812. január 2-án, Temesváron a káptalannál okirat készült és arról a pecséttel ellátott hiteles kiadványoknak kiadása elrendeltetett. A Kászonyi Sándor részére, akkor kiadott hiteles kiadvány időközben - valószínűleg az 1848-1849-es szabadságharc idején, a családnak a lázadó szerbek elöli menekülése közben - elveszett. Az erre vonatkozó eredeti okirat Temesváron a Csanádi Káptalan irattárában őriztetik. A hiteles másolatot részemre a gádi Kayser Lajos pápai prelátus, lectorkanonok, a káptalani hiteles hely őre, édesanyámnak, született csenei Vuchetich Ilonának unokafivére Temesváron 1936. március 19-én kiadta. Ez a másolat családi irataink között meg van. 1 2 Országos Levéltár, 1791. évi Libri Regii CV kötet, 580. o. 1 3 Torontál Vármegye. Szerk.: BOROVSZKY SAMU, Bp., 1911. 476., 544 o.
