Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
GLLICZE JÁNOS: Nagykirályhegyestől Csikóskút pusztáig
hogy Csanádpalota községgel állandó összeköttetést jelent számukra a gazdasági kisvasút. Egyrészt azért, mert azon terményeiket szállíthatják, másrészt pedig azért, mert ha szükséges, telefonhívás után akár az orvos, akár az állatorvos, vagy a szülésznő rövid idő után kijuthat településükre. Megdicsérték a csanádpalotai közigazgatást, ahova ügyes-bajos dolgaikkal mindig bizalommal fordulhattak és ott megértésre találtak. Nem bíztak abban, hogy egy átcsatolás esetén a nekik „idegen, sokkal kisebb községben" megfelelően intézhetnék ügyeiket. Indokként említették még azt, hogy az uradalom gazdasági felszerelésének jó része, így a teljes berendezéssel megmaradt kovács- bognár- és gépészműhely a birtokukban maradt úgy, hogy azokat szövetkezeti alapon közösen használhassák. Közös használatra megkapták még a magtárt, raktárt, traktort, cséplőgépet, gőzekét stb., amikkel biztosítottnak látták azt, hogy a gazdasági élet minden lehetőségében szabadon és függetlenül élhessenek. Szerintük a makóiak nem írták alá a korábbi kérelmeket, akiknek nagyobb része velük együtt élvezné a kisvasút és a szövetkezés előnyt. Végezetül megemlítették, hogy a volt urasági kastélyból napközi otthont lehetne kialakítani, a „feleslegesé" vált uradalmi épületek bontási anyagából, vagy bármelyiknek átalakításából pedig kultúrházat építenének, illetve hoznának létre, összegzésként megállapították, hogy „minden adottságunk meg van hozzá, hogy úgy kulturális, mint közegészségügyi, vagy gazdasági téren, Csanádpalota község támogatása mellett teljesen önálló, független és virágzó életet élhessünk mindnyájunk és a nagy közösség javára. A kérelmüket jelzésértékűen így datálták: „Csanádpalota-Nagykirályhegyes puszta". 1 9 Nagykirályhegyes hovatartozásával, vagy önállóvá válásával kapcsolatban több, mint két évig nem született döntés. Érdemben az üggyel, sem a megye, sem a főjegyzőség, sem az érintett községek nem foglalkoztak. A nagykirályhegyesiek megunták a hallgatást és léptek. Erről a Makói Népújság 1947. szeptember 7-i számából értesülhetünk, amiben „A nagykirályhegyesi puszta újgazdái önálló községgé szervezésüket kérik" címmel jelent meg egy nagyobb híradás. A cikkben közölték, hogy Pántya Pál a helyi UFOSZ, 2 0 Tóth Pál pedig a helyi kommunista pártszervezet megbízásából fölkereste Csanád megye alispáni hivatalát. Látogatásuk célja az volt, hogy tanácsot és támogatást kérjenek ahhoz, hogy sikerüljön lakóhelyüket önálló településsé szervezni. A megbízottak helyzetüket reménytelennek festették le, és úgy vélekedtek, hogy a reménytelenség gátolja otthonuk felemelkedését. A küldöttek elmondták, hogy a volt Blaskovich birtokon a földbirtokreform végrehajtása után szinte új település alakult. A birtokot felosztották azt részben a volt uradalmi cselédek, részben makói és környékbeli újgazdák kapták meg. Megemlítették, hogy az egykori cselédek sorából alakult újbirtokos családok már 67-en vannak, lélekszámuk pedig elérte a 271 főt, sőt a makói újbirtokosok közül is már 21 család letelepült a volt uradalmi központban. Arról szintén szóltak, hogy házhelyeket osztottak ki, azokon az építkezések már megindultak, és egyre töb1 9 CSML.ML.Mf. 2903/1945.sz. 2 0 UFOSZ = Új Birtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége 63
