Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

NAGY IVÁN: A dudáshagyománnyal kapcsolatos szöveges adatok. Szomjas-Schiffert György csallóközi gyűjtésében

14/1437, Vajka, Vojka nad Dunajom „Mezzei János főpásztor neve napjáro megfogatta Cikhard Mihályt dudásnok - Mihályfárú. Mihályfai vöt!" 15/1438, Vajka, Vojka nad Dunajom „Mezzei János idevaló főpásztor (kondás és kint csordás, - egyesek szerint dudás is) tartott dudabálokat a közbirtokosság pásztorlak - ában (2 család lakta). 1940 táján halt meg, 70 éves korában. A návnapjára Mihály fáról fogadta meg Cikhard Mihály dudást. Bent a községi disznókhoz külön pásztor voü, a belső marhákhoz szintén. A régi bakter volt a sírásó és harangozó." 16/1485, Sárosfa, Blatná na Ostrove „Fejes Lajos (84) mondja: 1890 táján Lenor István (kb. 30) Lögérpatonyból járt Sárosfára dudálni. Igen jó dudás volt. Fejes maga Bitó (Bittó) Béni földesúrnál (2.200 magyar hold) számadó juhász volt. Mészáros Péter 1908-ban került oda bujtárnak, jól tudott dudálni. Fizetése: egy bárány húsvétkor, ingyen koszt a számadónál és havonta pénz (találgatja hogy mennyi, talán 40 forint?). Dudáját maga csinálta kutyából, a sípokat nádból készítette. Leginkább télen dudált, de nyáron is kivitte a birkákhoz a dudáját. A szomszédos Budafára szokták megfogadni dudabálra 12-15 éves gyerekek 1 - 2 forintért és pálinkéárt. Magánházaknál tartotta a dudabálokat." 17/1529, Szász, Sása „Szeredbe (Vágszeredán) így koledáltak ... Húsvétkor." 18/1531, Szász, Sása „Idesapám dudás vót és eszt a nótát mindig sokat dudáta." 19/1532, Szász, Sása „Dudás volt az édesapja. Ján Plavi gajdos volt, aki Vágszeredán született 1850 körül. Árva gyerekként juhász lett Pusztafödémesen, a papi birtokon. Dudálni egy másik juhásztól tanult és egyformán jól tudta a verseket magyarul, szlovákul. Itt nősült és számadó juhásznak átkerült a györmegyei Gönyüre egy másik papi birtokra (Szentivány major). 13 bojtára volt. Ácson voltak a sógorai. Gönyün is tartott dudabálokat, akár Pusztafödémesen. Ö maga készítette a dudát: szilvafából a fejét, a bordót bodzafából. A sípok bodzafából voltak, a bordón is. A bőre kutya-, kecske-, birka-, vagy borjú- bőr volt, - ők maguk áztatták, hamuval bekenték. Mikor a vízből kivették, akkor fehér timsóporral kenték be, hogy puhább legyen. Mindkét oldalán ha vedlő bőre volt és ha nem vedlő jó, szőre volt, akkor csak a belső felét timsózták. A szőr kívülre került. Ha bőr kilukadt, akkor a nyakánál fogva kifordították és puhafa - gombóckát kötöztek rá, hogy ne szelelhessen. Némelyik dudának lábbal is volt fújtatója, ilyenkor mintha táncolt volna a dudás. Szentiványon a cselédek, juhászok dudásokkal mulattak. Plavinak 50 - 60 nótája volt, köztük hallgatók is." 166