Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

BLERNACKI CAROL: Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején

nya egyben konkrétan azt is jelentette, hogy elismerték Lengyelország politikai önállóságát, s így magának kellett, hogy elrendezze a vitás kérdéseket azokkal az államokkal, amelyek nem voltak jelen Párizsban. A megoldás tragédiája az volt, hogy Lengyelországnak nem egy független Ukrajnával és Belorussziával kellett keresnie a megoldást, hanem Szovjet-Oroszországgal. Magyarországnak egyik utolsó lehetőségét a kitörésre a lengyelbolsevik háborúba való tényleges bekapcsolódása jelenthette volna. Már egy jó ideje folytak a titkos tárgyalások a lengyel féllel (és franciákkal is) arról, hogy a magyar csapatok csatlakoznak a lengyelekhez, illetve négy hágót védenek meg Kelet-Szlovákiában és Kárpátalján. A franciák és a többi nyugati szövetséges előtt világossá vált, hogy ha beleegyeznek a magyar részvételbe, Horthy hadserege megszállja a Felvidéket és Kárpátalját. Prága erre villámgyorsan reagált és megtorpedózta e terveket. A csehek tiltakozó akciójához csatlakozott Bukarest és Belgrád is, ami a magyar tervekre nézve nem sok reménnyel kecsegtetett. A lengyelek nem tudták elintézni a magyar sereg átvonulási engedélyét, s csak a lőszerszállítmányokat sürgették. Közben a helyzet a lengyel-bolsevik fronton tragikussá vált. A majdnem 200 000 főt számláló szovjet hadsereg Varsó bevételére készült, előretörése oly sikeres volt, hogy az utánpótlással kapcsolatban problémák merültek fel. A külföldi diplomáciai testületek elhagyták a fővárost és Poznanba költöztek várva a mindent eldöntő csata kimenetelét. Józef Pilsudski a reménytelen helyzet hatására idegösszeroppanást kapott, közel állt az öngyilkossághoz. (1924-ben Pilsudski így emlékezett a válságos napokra: „... a nagyszámú ellenségnek ez az állandó, hetekig tartó sáskás előrenyomulás, néha megszakított ugrásokkal, védhetetlennek tűnt. Olyan volt, mint egy mindent betakaró, nehéz és sötét felhő, amelynek nem lehet gátat állítani. Van ebben valami, ami reménytelenséget szül, ami az ember és tömeg belső értékeit megtöri. E felhő nyomása alatt repedezett az állam, megpuhultak a katonaszívek, mindenhol láttam a hatását. Gyengült a hadsereg (...), a vezetés napról-napra nehezebbé vált, erkölcsileg is. ) Azonban gyorsan túljutott a lelki válságon, s a varsói csatában már ő vezette a lengyelek támadását. A lengyel kormány előtt két alternatíva állt. Vagy ellentámadást indít és megnyeri a csatát, vagy Varsó eleste után átadja a hatalmat a Bialystokban már megalakult forradalmi bolsevik kormánynak. Prága meg volt győződve a lengyel állam bukásáról és megtett mindent, hogy megakadályozza magyarok bekapcsolódását a sorsdöntő csatába. A cseh sajtóban olyan cikkek láttak napvilágot, amelyek miatt még hosszú éveken át szemrehányást tett a déli szomszédoknak a lengyel közvélemény. Augusztus 15-én Pravo Lidu-ban írt cikkben próbálták megindokolni a cseh kormány magatartását, de kivehető a cikkből egy bizonyos fajta üzenet is, amelyet a csehek a „győztesnek" vélt félnek szántak. „A bolsevizmus elleni gát, mely soha sem volt szilárd, most végképpen összeomlott. Franciaország és Anglia kísérletet tett a Csehszlovák Köztársaság bevonására a Szovjet elleni akcióba. Romániával és Jugoszláviával együtt kellett volna a lengyel frontot felfrissíteni. Ez a politika ránk nézve teljesen lehetetlen. Mi semmi áron sem választjuk azt, történjék bármi. A magyarok ajánlkoztak a hóhérszerepre. Hajlandók az oroszok ellen Szlovákián és Kár119