Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

BLERNACKI CAROL: Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején

mondható gazdasági és társadalmi fejlődés folyamatát. A húsz hónapon belül lezajlott két forradalom és az ellenforradalmi rendszer felülkerekedése döntő mértékben meghatározta a bel- és külpolitika irányát, fejlődési tendenciáját. A két politikai irány Magyarország esetén tökéletesen függött egymástól és ki is egészítették egymást. Ha a magyarországi politikai erőket — egyszerűsítve — két pólusra osztjuk, akkor a külpolitikai perspektívák a következőképpen alakultak: a jobboldali erők és a konzervatívak vissza akarták állítani a magyar birodalmat régi határai között, vagy az etnográfiai elveket alapul véve elérni a területi revíziót (azzal, hogy Magyarországnak biztosítják a vezető szerepet a Duna-medencében). A baloldali pártok szintén kifogásolták az államot diszkrimináló területi változásokat, de a Monarchia felbomlását történelmi szükségességnek tekintették, ami megfelel a nemzetek önrendelkezési joga elvének. Biztosnak tűnt, hogy Magyarország és az országot körbevevő szukcessziós államok között politikai összetűzések várhatók. Magyarország, mint egy teljes elszigeteltségben lévő legkisebb közép-európai állam, olyan feladatok előtt állt, amelyek megoldására egyedül képtelennek mutatkozott. Horthy Miklós revizionista terveiben kilátásba helyezte a Lengyelországgal való együttműködést, főleg a Csehszlovákiával szemben fennálló viszály rendezését illetően. A lengyel állam a győztesekhez tartozott, s konfliktusban állt déli szomszédjával, valamint háborút viselt a bolsevik Szovjet Oroszországgal. Ha Budapestnek sikerül Lengyelország oldalán bekapcsolódnia a határaiért folyó harcba, vajon kitörhet-e az elszigeteltségből és érvényt szerezhet-e szavának a nemzetközi viszonylatokban? Ha figyelembe vesszük Lengyelország és Magyarország területi közelségét, továbbá azt, hogy nem voltak területi viták a két ország között, kedvező perspektíváik jöhettek volna létre a politikai és katonai kooperáció terén. Budapestet nem zavarta az a tény, hogy Lengyelország majdnem az összes szomszédjával fegyveres konfliktusban áll, sőt bizonyos szempontból előnyös is lehetett ez a helyzet Magyarországra nézve, mert megteremthette volna annak a lehetőségét, hogy Budapest bekapcsolódjon (és egyben kitörjön) az egyik konfliktusba a lengyelek oldalán. Lengyelország és Magyarország érdekei Szlovákiában és Kárpátalján találkoztak. Miután Csehszlovákia megszállta Kárpátalját és a szukcessziós államok erősödni látszottak, a szövetségesek által el nem ismert, elszigeteltségben lévő Magyarország intenzívebbé tette a lengyel kapcsolatait. Budapest figyelemmel kísérte a lengyel-cseh viszály alakulását, s éppen e téren látott lehetőséget a bekapcsolódásra. Bár Lengyelország külpolitikája főleg a keleti irányba koncentrálódott, nem mondott le a kínálkozó lehetőségről Magyarországgal. Ebből a kooperációból származó politikai haszonnak kétféle jellege lehetett: Lengyelország Magyarország (szlovák szeparatisták) segítségével rendezhette volna viszályát Csehszlovákiával. Ebből adódik, hogy a jövőre nézve Varsónak könnyebb lett volna a Kárpátoktól délre olyan politikai konstellációt létesíteni, amely kedvezett volna a lengyel érdekeknek, s Románia megnyerése után biztosította volna Lengyelországnak a stabil hátteret. Ezzel a lehetőséggel Prága pozíciója lényegesen gyengülni látszott, ami növelhette a lengyel gazdasági expanzió hatékonyságát a dél irányába. 117