Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

BLERNACKI CAROL: Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején

BIERNACKI KAROL Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején Az első világháború befejezését követően jelentős politikai változások mentek végbe Közép-Kelet-Európában. Egyes nemzetekre nézve a háború kimenetelét „szerencsésnek" mondhatjuk, hiszen újjáalakult államiságuk — ide sorolhatjuk Lengyelországot — más államok és nemzetek pedig, mint például Magyarország a vesztesek táborához sorolhatók. A párizsi béketárgyalások következtében átrajzolódott Európa térképe és ebből kifolyólag Magyarország Közép-Kelet-Európa legkisebb államává vált, gazdaságilag hátrányos helyzetbe került, területének és lakosságának majdnem kétharmadát elveszítve oly mértékben kiszolgáltatottá vált, hogy egy esetleges újabb háborús konfliktus kirobbanásával állami létét is veszélyeztethette volna. Budapestnek egy olyan szövetséges után kellett néznie, amely segíthetne kitörni politikai és gazdasági elszigeteltségéből, amit össze lehetne kötni területi, legalább részleges revízióval. A lehetséges szövetségesek egyike Lengyelország lehetett, amely mellett az szólt, hogy „győztes" államnak számított, földrajzilag közel feküdt, hadi (idővel gazdasági) potenciája is állandó növekvő tendenciákat mutatott és nem utolsó sorban politikai konfliktusban állt a Magyarországot veszélyeztető egyik szomszédjával, Csehszlovákiával. Trianon után a budapesti kormányok tapasztalhatták, hogy a politikai barátságért nem egyszer gazdasági koncessziókkal kell fizetni, amire Lengyelország esetén — úgy vélték — nem lesz szükség, hiszen a két nemzetet évszázadokra visszanyúló barátság és jószomszédi viszony köti össze. Lengyelország helye a Nyugat politikai elképzeléseiben még nem alakult ki tisztán, mivel a határai „képlékenyek" voltak, a hatalom pedig két vonalon gyakoroltatott. 1918. november 11-én Varsóban lefegyverezték a német alakulatokat, s a Régens Tanács (amely nem rendelkezett társadalmi támogatással) átadta a „katonai hatalmat" is. Az volt a fontos, hogy minél előbb legalizálják a hatalmat, s Lengyelország mérvadó partnerré váljon a béketárgyalásokon. Lengyelországnak olyan politikai erőre volt szüksége, amely képes összefogni a különböző politikai irányzatokat, pártokat, hogy a fiatal lengyel állam elkezdhesse önálló, független életét. Ezen elvárásoknak Lengyelországban Józef Pilsudski megfelelt. Tudta, hogy élvezi a társadalom támogatását, egyre jobban nőtt a mítosza és népszerűsége. Jedrzej Moraczewski november 18-án hozta létre szocialista kormányát (1919. január 16-ig működött), amely ideiglenes volt, mint az állam többi intézménye is, egészen az Alkotmányozó Szejm összehívásáig. A Szejm öszszehívása azért volt fontos és döntő jelentőségú, mert csak az legalizálhatta a hatalmat Lengyelországban. Pilsudski gyorsan cselekedett, már november 16-án táviratozott a nyugati hatalmaknak bejelentve „a független Lengyelország létezését..." 113