Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

MÓD LÁSZLÓ: Adalékok Makó város gyapjú- és juhkereskedelméhez a 19-20. század fordulóján

MÓD LÁSZLÓ Adalékok Makó város gyapjú- és juhkereskedelméhez a 19-20. század fordulóján Az alföldi mezővárosok és falvak többsége bizonyos mezőgazdasági nyerstermékek, esetenként pedig az állatok értékesítését sajátos módon bonyolította le, ami annyit jelentett, hogy a juhtartó gazdák nem egyedül, hanem közösen, az elöljáróság közreműködésével egyeztek meg a kereskedőkkel, illetve az iparosokkal. A gyapjú eladásának az előzőekben említett gyakorlatát Bellon Tibor

1, Szilágyi Miklós

2 és Erdei Aranka

3 vizsgálta nagykunsági, valamint Békés megyei példákon keresztül,

4 jelen tanulmány viszont arra vállalkozik, hogy Makó város árucsere módjait elemezze a 1819. század fordulójáról származó források segítségével.

5 A helyi levéltár több erre vonatkozó dokumentumot is őriz, ám terjedelmi korlátok miatt ezek teljes körű értelmezésétől most eltekintenék. A gyapjú illetve a jószág értékesítésének az ismertetendő formáira már Bohdaneczky Edvin is felfigyelt, aki Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyait elemezve említi a cseh kereskedőket és a tatai csapómestereket.

6 Makó város határa az alföldi mezővárosokhoz hasonlóan övezetszerüen tagolódott, amely magában foglalta számos, a török hódoltság idején elpusztult falu területét is. Vertics József 1779. évi felmérése szerint kiterjedése Igás, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szentlőrinc, Tömpös és Lele pusztákkal együtt elérte a 73291 (1 hold = 1100 négyszögöl) holdat. A Vertics-féle 1778-ban készített térképen feltűnik a belső legelő és az Ugar, a szállásföldek és a külső legelő. Az 1779-ben 8334 holdra rúgó belső legelőkön (makai, szentlőrinci, tömpösi határrészek) a település lakói a fejős • Bellon Tibor 1996. 2 Szilágyi Miklós 1968. 350-365. p., 1973. 179-225. p. 3 Erdei Aranka 1975. 463-476. p. 4 A gyapjú közös értékesítése sajátos önszerveződést eredményezett a Csongrád megyei Mindszenten is, ahol a 19. század első felében a juhtenyésztés fontos szerepet töltött be a lakosság életében. A település feudális kori iratanyagában maradtak fenn azok a kontraktusok, amelyeket a helyi elöljáróság kötött gyapjúkereskedőkkel vagy gubacsapókkal. Néhány szerződés esetén megőrizték az ún. bemérési listákat is, amelyek tájékoztatnak bennünket az értékesített gyapjú mennyiségéről. Emellett feltüntették azt is, hogy név szerint kik voltak azok a mindszenti lakosok, akik az áruba bocsájtott nyersterméket összeadták. Az általam tanulmányozott források egy olyan korszakról számolnak be, amikor a mindszenti jobbágyok gazdasági tevékenységében a juhtenyésztés és az ezzel szoros kapcsolatban álló gyapjúértékesítés komoly bevételhez jutatta a lakosság egy részét. Mód László 2004. 45-50. p. 5 Csongrád Megyei Levéltár Makói Fióklevéltára V.lOl.a. Tanácsülési jegyzőkönyvek és iratok. 1793. január 10., 1795. július 16., 1796. május 16., 1799. január 26., 1800. február 16., 1801. szeptember 15. 6 Bohdaneczky Edvin 1940. 65-66. p. 101