Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
Dózsa Lajos, Cseresnyés Sándor, Gera József, Hoffmann Károly, Meskó János
Dózsa Lajos (1852 - 1913. február 5.) egyetemi tanulmányait kitüntetéssel végezte. 1886ban visszatért Makóra és feleségül vette Fischer Ilonát. Dózsa Armin megyei főorvos volt a nagybátyja. Két évig gyakorló orvos, majd Lonovics József főispán kinevezte közkórházi másodorvosnak. Borotvás Dezső igazgató visszavonulása után, 1894-től lett igazgatófőorvos. A közkedvelt orvos tagja volt: a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, Makó város képviselő-testületének, alelnöke az izraelita hitközségnek, a Chevra Kadisának, igazgatósági tagja a makói takarékpénztárnak és a megyei tiszti főorvos helyettese. A MAKÓI FÜGGETLEN ÚJSÁG szerint „nem éppen kereseti foglalkozásnak tekintette az orvosi működést, hanem azt akként szolgálta, mint azt a humanizmusnak paragrafusokba ugyan nem szedett törvényei előírják, emberi kötelességgé teszik." 1913. január 12-én az uralkodótól megkapta a királyi tanácsosi kitüntetést. Halála után a kórházban ravatalozták föl, és temetése idején az intézmény előtti tér megtelt gyászoló emberekkel. Weisz Armin főkántor vezette izraelita énekkar és Kecskeméti Ármin főrabbi búcsúztatta, majd a Makói Dalárda. Cseresznyés Sándor (1786—?) Makó orvosa volt, de folyamatosan panaszkodott a vármegyének, hogy a neki járó 400 pengő fizetését a várostól nem kapta meg, ezt megunva Horgosra ment, ahol a kolerajárvány idején „csodacseppjeivel" szerzett nagy hírnevet. Könyve: A hallásélőműszereiről, hallásról, ezeknek bajairól, s orvoslásokról. Veszprém, 1852. Gera József (1896. október. 24. - 1946. március 12.) a makói református család gyermeke 1916ban érettségizett, előtte és utána a fronton szolgált és több kitüntetéssel szerelt le. Diplomáját 1922-ben kapta meg. Makón a Stefánia és a kórház gyermekorvosa volt, sokat harcolva - néha még kollégáival is - a gyermekekért és édesanyákért. 1924-ben vitézzé avatták. 1939-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba és az ellene indított perek következtében kénytelen volt felhagyni praxisával. Szálasi Ferenc 1944 májusában a Pártépítési Osztály vezetésével bízta meg. A nyilas puccs után gyakorlatilag a párt vezetője lett. A Népbíróság halálra ítélte. Hoffmann Károly (7-1834) Pesten „az orvosi és Seborvosi Tudományokat ditséretes előmenetellel hallgatta". 1828-ban végzett, majd Gebhardt professzor asszisztense külföldön. 1830-ban nevezte ki megyei főorvossá Teleky József főispán Ónossy János főorvos halála után. 1834-ben „véletlen körülmények" közt hunyt el. Meskó János (1805-1892. január 10.) Szamosújvárott született, Pesten doktorált 1829/30-ban. Disszertációját a kámfor gyógyhatásáról írta. Felesége Szenkovics Erzsébet volt. Az első kolerajárvány alatt Derecskén járványorvos, majd Nagyváradon orvos. 1834ben lett 4 pályázó közül (Szadler Mihály, Erdélyi József, Adler Ignác) Csanád vármegye főorvosa és neki köszönhető a modern közegészségügy megteremtése valamint a megyei kórház alapítása. 1875-ben 40 éves jubileuma alkalmából megkapta a királyi tanácsosi címet, 1880-ban ünnepelték 50 éves „orvostudori" és 45 éves megyei főorvosi jubileumát. 1885-ben nyugdíjba vonulásakor pedig a „csanádi" előnévvel a nemesi oklevelet. Tanulmánya jelent meg az ORVOSI TÁRban 1832-ben: Véres guta, jeles kóreset címmel. 60
