Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)

A Csanádvármegyei Szent István Közkórház fejlődése az 1920-as és az 1930-as években - Építkezések

kórházak az Alföld peremén helyezkedtek el, a betegeik egy része is innen származott, akik most a megmaradt intézetekben kerestek gyógyulást.

14

6 így volt ez a makói kórház esetében is. A betegszám lassú emelkedése természetes folyamat volt, de egyúttal növekedett a közkórház által ellátandó terület is. Az 1923:35. tc. létrehozta Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét,

147 amely a Szent István Közkórház körzetét az Arad megyei eleki járás hat községével és 24 069 lakossal, valamint a Torontál vármegye megmaradt részeiből létrehozott torontáli járás kilenc községével és 18 583 fővel bővítette. A vármegye lakosainak száma 1932-ben 174 318 fő, ami 20% emelkedés az 1910-es 145 248 főhöz képest. A megye összes községeinek száma 42 volt, ebből Makó 35 824 lakossal a legnépesebb, majd Battonya következett 12 718 lélekkel. A települések közül nyolcnak volt 1000-nél kisebb népessége, de csak egy volt 500 alatti. A lakosok 27,9 %-a külterületen, illetve tanyán élt, teljesen orvosi ellátás nélkül.

14

8 A makói hatósági egészségügyi szolgálatot az 1920-as években három városi és egy központi járási orvos látta el.

14

9 A budapesti egészségügyi főfelügyelő rémülten tapasztalta az utcákon felgyülemlő poshadó vizeket és a korszerű járványkórház hiányát, bár a város bérelt erre a célra egy düledező tanyát, ahol egyetlen földes szobában helyezték el a betegeket.

15

0 A városi tiszti főorvos szerint 1920-ban Makó általános közegészségügyi helyzete kielégítő. Komoly veszélyt a fertőző betegségek, a trachoma, a tüdővész és főleg nyáron a magas csecsemőhalálozás jelentették.

15

1 A Makói Stefánia Szövetség 1920-ban, a Csanádvármegyei Tüdőbeteg-gondozó Intézet 1940-ben kezdte meg munkáját.

15

2 Korányi Frigyes szerint Magyarország egészségügye elsősorban kórházügy, mivel - mint az látható - a megyei közegészségügyi szolgálat még fejlődése előtt állt, ezért a Csanádvármegyei Szent István Közkórházra súlyos teher hárult, miközben állandó helyhiánnyal küszködött a tervezettnél nagyobb betegforgalom miatt. Tisztában volt ezzel az 1924. január 14-én megválasztott új Csanád-Arad-Torontál vármegyei Kórházi Bizottság, amelynek hivatalból tagja volt az alispán, főjegyző, főügyész, főorvos és Makó város polgármestere. A 11-ből a maradék hat főt választották.

153 A megyei kórház a helyhiány és az eszközök elhasználódása miatt válságos helyzetbe került 1925-re, amely rányomta bélyegét a gyógyító-ápoló munkára. Komoly hiányt tapasztaltak ágyneműkben, a különböző felszerelési tárgyakban, de kopottak voltak a festések, rosszak a kerítések és a vakolat is omladozott. Az 1930-as évek elejére azonban az alkalmazottak összlétszáma már 65 fő volt.

15

4 14

6 Schultz K.: Magyarország i. m.. 375. 14

7 Urbancsok Zsolt. Közigazgatás, közrend, közbiztonság. In. Makó története 1920-tól 1944-ig. Szerk Tóth Ferenc. Makó, 2004. Makó Monográfiája 6.381. I4

h Petrilla Aladár. Magyarország népesedési viszonyai 1920-tól 1932-ig. Bp. 1936.135. 14

9 Diósszilágyi S:. Közegészségügy i. m. 231-232. 15

0 Kgy. jkv. 1927. MVL 15

1 Joó Imre megyei tiszti főorvos jelentése 1921-ből. 1325. MVL 15

2 Diósszilágyi S.: Közegészségügy i. m 233. p. '

5

3 Csongrád Megye Levéltára. Szerk: Blazovich László. Makó, 1984.96. 15

4 MFrU 1933. febr. 18. 25