Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
A Csanádvármegyei Szent István Közkórház
Uray Vilmos megkezdte a hivatalos és önkéntes ápolószemélyzet oktatását, mert megítélése szerint egyáltalán nem voltak hivatásuk magaslatán. Több hónapi szervezömunka után létrejött a belgyógyászati és a sebészeti osztály. Utóbbinak 1914. január 1-től föorvosa lett, a belgyógyászat élére Molitorisz Kálmán került. 12 8 Az első világháború, a forradalmak és legfőképpen a megfelelő gazdasági vezetés hiánya 1918-20-ra teljesen lesüllyesztette a kórházat. Ebben az időben - Uray Vilmos, aki 1914-ben bevonult, majd hadifogságba került - Molitorisz Kálmán igazgatta az intézetet haláláig (1919). Nem volt könnyű dolga. A háború alatt nehezebb volt az intézmény beszerzéseit megoldani, az alorvos bevonult és még sebesült katonákat is el kellett látni. 12 9 A megyei kórház állapotát Diósszilágyi Sámuel városi orvos újságcikkekben elemezte. Többek között így fogalmazott: „a megyei közkórház nem képes megfelelni a rendeltetésének, miként képtelen volt a múltban s az lesz a jövőben is, ha alaposan át nem formálják [...] Minden bajnak és hiánynak a forrása a kórházi orvosok csekély száma egyrészt, s a lehetetlen gazdasági vezetés másrészt." 13 0 A megyei közigazgatási bizottság 1920 februáijában úgy döntött, ha az igazgató főorvos sebész, akkor az osztályos főorvosnak belgyógyásznak kell lenni. Ennek megfelelően június 1-én nevezték ki Diósszilágyi Sámuel (1882-1963) városi orvost belgyógyász osztályos főorvossá. Uray Vilmos igazgató 1920 májusában érkezett haza és június 14-én megkezdte munkáját. 13 1 [18. kép] Uray Vilmos megdöbbentő állapotokat tapasztalt a kórházban, de úgy vélte, ennek oka a háború, a forradalmak alatti fosztogatások, az ellenséges megszállás és az orvoshiány. Valójában még ennél is többről volt szó. Távolléte alatt Molitorisz Kálmán volt a helyettes igazgató, aki egyetlen orvosként nem tudott az intézmény gazdasági ügyeivel foglalkozni. 1919. december 29-én meghalt, és az alispán Istók Barnabás megyei főorvosra, Joó Imre helyettes járási orvosra és Bálint Nagy István szigorló orvosra bízta a betegek ellátását. Ok egyéb munkájuk mellett legfeljebb napi három órát tartózkodtak a kórházban. 13 2 Uray Vilmos miután megismerkedett a tényleges viszonyokkal, megkezdte a Szent István Közkórház rendbetételét. 1920. szeptember 14-én az alispánhoz fordult, mert szerinte az adminisztráció terén komoly hanyagság, mulasztások és kötelességsértések, sőt visszaélések voltak, aminek a szakmai munka látta kárát. Kérte vizsgálat lefolytatását, és a kórházi gondnok felfüggesztését. A népjóléti és munkaügyi minisztérium is vizsgálatot követelt az 1911 -óta eltelt időszakra. A vármegye bizottságot állított föl Dózsa Sámuel, Nagy Károly, Jaczkó Emil, Espersit János képviselők, Langer Jenő pénzügyigazgató, Istók Barnabás vármegyei tiszti főorvos részvételével, és Bánffy József vármegyei tiszti főügyész vezetésével. A bizottság 1922 decemberében elkészült jelentésében megállapította, hogy „Uray Vilmos igazgató-főorvost az ellenőrző és felügyelő kötelességének teljesítése körül mulasztás nem terheli." Nem is terhelhette, mert a vizsgált időszakban (1911-20) mindössze egy évet tartózkodott a városban. Megállapították, hogy a visszaélé12 8 CsvHL 1923.jan. 27. 12 9 MÚ 1919. dec. 28. 13 0 MÚ 1920. jan. 29. 13 1 CsvHL 1920. jún. 19. 13 2 CsvHL 1920. jún. 19. 22