Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
A Csanád vármegyei közkórház alapítása
soha nem gyógyítassanak [...] midőn már annyi költség az ispotályok felállítására tétetett, annak használatát is sürgetni méltóztatna." 3 0 A betegek Makón sem akarták használni a járvány kórházat. Id. Urbanits Mihály szomorúan jelentette a vármegyének, hogy az „Ispotályban annyi betegek, akiknek száma ápolást megkívánt volna soha nem hordattak, azon kívül a néhány kóborló bitang ember, vándor mester legény vagy zsidón kívül, kik már a város végén betegen felszedettek, más nints". 3 1 A kórházat még a járvány vége előtt, szeptember 21-én bezárták. A járványkórház 2127 Ft-ba került, amit a felszerelés egy részének „köz-kótyavetyére" bocsátásából (a maradékot elraktározták) és az 1834-35. évi adóból fedezték. Bezárták a többi járványkórházat is: a nagylakit, a battonyait és a tornyait, amelyektől szintén idegenkedett a lakosság. 3 2 A Helytartótanács Generalis Conspectusa 1831. október 25-ét jelöli meg a járvány végének Csanád vármegyében, ahol megbetegedett 3237 fő, meghalt 2384 fő és meggyógyult 358 ember. 3 3 A Csanád vármegyei közkórház alapítása „A közegészségügy a közigazgatásnak a múltban igen mostoha gyermeke volt, pedig a nemzet jövőjének biztosítéka a testben és lélekben egészséges utód, a ki a fenyegető veszedelmeken csak úgy eshet át bizakodó, alkotó lélekkel, ha testi ereje, egészsége erre képessé teszik." 3 4 Mindennek felismerése után az egészségügy a 18. század végétől a tudomány fejlődése következtében alapjaiban változott meg. A lakosság egészségéért folytatott küzdelem része lett a vármegyék és települések társadalmi-gazdasági életének. 35 1842-ben került napirendre Csanád vármegyében a kórház létesítése. Március 7-én a Nagylakon megtartott megyei közgyűlésen felolvasták Meskó János megyei főorvos emlékiratát, amelyben előadja: „hogy jelen századunk kitűzött jelszava a haladás lészen mikép ezen korszellem szülte az egyesületek, és az emberiséget boldogító számtalan közintézetnek létesítését, s úgy vélvén, hogy korszerű előterjesztéssel lép fel, ismervén a rendeknek a közadózók, és a szegények sorsát enyhítő mindenkoron bebizonyított atyai gondoskodásukat és buzgalmukat midőn a megyében régen óhajtott kórháznak szabadon leendő felállítását és létrehozását köztanácskozás útján tárgyalásba hozza." Az „atyai gondoskodás" szükségességét így indokolta: „sok szegény embertársunk gyakran élete virágkorában szegénység és elhagyatása végett minden segedelem nélkül idő előtt halál martaléka lenni, hogy fosztatik meg a haza oly hasznos egyedektől, kik a hazában az ipart, s főként előmozdítani még képesek valának, minő irtózatos és szomorú az, midőn fájdalmai enyhítéséről szívrázó jajai viszhangra nem találnak és menedék helyet nem lel." 3 6 3 0 Illésy Imre levele 1831. aug. 19. Eü. ügy. küld ir. Csvm. N. Kgy. ír. IV.A.3. CsML 3 1 Bálint Nagy István: Kolerajárványok i. m. 54. 1 2 Bálint Nagy István: Kolerajárványok i. m. 70. 3 3 Bálint Nagy István: Kolerajárványok i. m. 73. , 4 Bálint Nagy István: Kolerajárványok i. m. 5. 3 5 Bóna Endre. Egészségügy és népjólét In. Kistelek története. Szerit. Blazovich László. Szeged, 1991. 585. 3 6 Csvm. kgy. jkv. 1842. márc. 7. Csvm Kór. Kül. ir. (1842)-1866-1871. IV.B.254. CsML 7
