Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - A szegedi vár és a várfeltárások rövid története
1548-ban a feltehetően erősen romos téglavárat helyreállították, s a Palánk sáncait újjáépítették. Az 1552-es sikertelen kísérlettől eltekintve próbálkozás sem történt a vár visszavételére. A török kiűzésétől a várbontásig A török alól 1686 októberében felszabadult vár elhanyagolt állapotban volt, hiszen még 1688-ban is panaszkodnak annak rossz állapotáról. Csak lassan, 1691-ben indult meg a Palánk és a külső erődítmények rendbehozatala, a vár megerősítése elmaradt. Ennek látványos következményeként 1692. május 27-én a Tiszába omlott az egész keleti várfal - nagyon valószínűen az északkeleti sarokbástyával és a tiszai kaputoronnyal együtt. A falat nem is építették fel, mindössze egy sebtében épített fából és földből emelt cölöpgát-védfal nézett a túloldalon levő török ellenőrzés alatti területre, ami rövid három év múltán újra a folyóba omlott. Csak két évvel később került sor a vár belsejében levő épületek helyreállítására. A török hadak erőteljes ellentámadása a Temesközben azonban hirtelen fontossá tette a vár stratégiai jelentőségét. Az Udvari Haditanács Lambion császári mérnökkari tisztet küldte Szegedre a vár erődítési terveinek elkészítésére. Lambion nagyszabású, igazán korszerű tervet készített a város és a vár megerősítésére, mindebből azonban semmi sem valósult meg. 1697-ben ráadásul tüz ütött ki a Palánkban, ami a várra is átterjedt. A karlócai béke (1699) nem csökkentette Szeged katonai jelentőségét, mivel az újszegedi oldal még évekig a törökök kezén maradt, s a Rákóczi-féle szabadságharc alatt is hadmüveletek színtere volt. Az egyébként is leromlott állapotú várat a kurucok 1704 augusztusában egy héten át szakadatlanul ágyúzták, 1705 és 1710-ben pedig ismét tüz pusztította a Palánk és a vár épületeit. A szatmári békét követően - mivel Szeged 1716-ig továbbra is határvár a törökökkel szemben - 1711 -ben a bécsi Udvari Haditanács De la Croix Paitis mérnökkari ezredesre bízta a helyreállítás és erődítés megtervezését. Az ismételten túlméretezett tervek azonban most sem valósultak meg. 1714 és 1716 között a hat ötszögű téglabástyából és a falakat kerítő hatalmas sáncrendszerből csak egy szerényebb változatot valósíthatott meg De la Croix Paitis utóda, Gosseau ezredes. Az erődítmény a régi várat és a középvárost (nagyjából a mai kiskörút vonala) négy oldalról vette körül. A tervezett téglaépítkezés helyett hat előreugró, ötszögű földbástyával megerősített hat méter koronaszélességű földerőd épült, melyet 19 méter széles és igen mély vizesárok övezett. Savoyai Jenőről „Eugénius ároknak" nevezték. A földerődön belül erős cölöpkerítést emeltek. A szegediek nyelvén „csillagsáncnak" nevezett erődnek három, felvonóhíddal ellátott kapuja volt, a Péterváradi vagy Szabadkai kapu délen, a Budai-, vagy Kecskeméti kapu nyugaton, valamint az északi oldalon a Csongrádi vagy Erdélyi, később Szolnoki kapu. A belső vár főbejárata ekkor is a Palánkra nyíló, elősánccal (barbakán) védett déli kapu volt, de megnyitották a törökök által befalazott, a nyugati fal közepén levő szögletes torony kapuját is. Ez elé is földbástyát emeltek és külön árkot vontak, melyen híd vezetett át. A várfalak belső oldalára boltozott kazamatasort terveztek, ebből azonban csak a délnyugati saroktorony és a déli kaputorony közötti szakasz készült el. A megindult építkezéseket a törökökkel kiújult háború újból félbeszakította, s csak 1739-ben, a törökök bánsági előrenyomulása 7
