Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Bene János: Am. kir. honvéd lovasság (1920-1945)

mányzó 1944. október 2-án az 1. lovashadosztálynak az 1. huszárhadosztállyá való átkeresztelését rendelete el, s az alárendelt alakulatok elnevezésében is a „lovast" a „huszár" megkülönböztető jelző váltotta fel. Mint ahogy a sereglovasságé 1942-ben, a csapatlovasság utolsó átszervezése 1943. október 1-vel történt meg. Ez az átszervezés megszűntette a hadtest huszárszázadokat, s helyettük, német mintára, a gyaloghadosztályok hadrendjébe vont felderítő osztályok alakultak meg. Hadrendjükbe az árkász-, távbeszélő-, páncéltörő ágyús- és aknavetőszakaszok mellett egy kerékpáros század, páncélgépkocsi szakasz és egy felderítő huszárszázad tartozott. A 227 fős és 298 lóval rendelkező század négy szakaszból állt, a negyedik szakasz itt is a nehézfegyverszakasz volt. Ezek a huszáralakulatok 1944-1945-ben már legtöbbször lóról szállva, védőállásokba kényszerítve vívták harcukat elsősorban az 1. hadsereg kötelékében a galíciai, kárpáti hadműveletekben, majd Dél-Erdélyben és a magyarországi harcokban. Helyőrségeik 1943-ban az alábbi városok voltak: 6. felderítő huszárszázad: Komárom, 7. felderítő huszárszázad: Sopron, 10. felderítő huszárszázad: Pécs, 13. felderítő huszárszázad: Bácstopolya, 16. felderítő huszárszázad: Debrecen, 20. felderítő huszárszázad: Rimaszombat, 24. felderítő huszárszázad: Kassa, 25. felderítő huszárszázad: Kolozsvár. Az utolsó harcoló huszáralakulatok közé tartozott az 1944. augusztus végén, Románia kiugrása után, felállított 1. tábori póthuszárezred. Ezredközvetlen alakulatait és egyik póthuszárosztályát a 2. huszárezred, másik két pótosztályát a 3. és 4. huszárezred visszamaradó különítményei állították fel. A nagyon gyenge fegyverzettel felszerelt ezred személyi állományának összeállításakor már igénybe kellett venni a méneskari alakulatok legénységét is. A póthuszárezredet először a Maros völgyében vetették be, majd az előretörő szovjet és román erők elöl fokozatosan visszavonulva, 1944. november közepén olvadt be a huszárhadosztályba. A 7200 főre apadt 1. huszárhadosztály részei 1945. május 5-én Linz környékén estek amerikai fogságba, ahonnan 1945 szeptemberében tértek haza úgy, olyan rendben és kézben tartva, mintha csak egy kihelyezési gyakorlatról érkeztek volna be a kaszárnyába, bizonyítva, hogy az elődöktől örökölt, s minden időben tovább adott huszárszellem töretlenül élt még a legnagyobb veszedelem között is a magyar huszárban. Irodalom BENE JÁNOS - SZABÓ PÉTER: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945. Heraldika Kiadó, Budapest 2006. 682 o. SÁGVÁRI GYÖRGY - SOMOGYI GYŐZŐ - SZABÓ PÉTER: Honvédhuszárok (Magyar királyi honvédlovasság, 1920-1945) Timp Kiadó, Budapest 2001. 107 o. Br. SPLÉNYI GÉZA: AZ utolsó magyar huszárok (Adatgyűjtemény) Hely és év nélkül BENE JÁNOS: A nyíregyházi huszárok. Nyíregyháza, 1991. 152 o. 95