Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Bene János: Am. kir. honvéd lovasság (1920-1945)
3/6. lovasszázad pedig Berettyóújfaluba szállásolt. A Délvidék visszacsatolása után (1941) az 1. huszárezred parancsnoksága és az 1/1. huszárosztály Szabadkára költözött. 1938-ban a két lovasdandár számot cserélt: a nyíregyházi 1. lovasdandárhoz azután a 3. és 4., a kecskeméti 2. dandárhoz pedig az 1. és a 2. huszárezred tartozott. Egy huszárezred állománya akkor 66 tiszt, 64 hivatásos, 66 továbbszolgáló altiszt, 163 sortisztes, 1097 huszár, összesen 1456 katona. Fegyverzet és felszerelés: 4 ágyú, 4 páncéltörő ágyú, 14 géppuska, 72 golyószóró, 6 nehézpuska, 8 lőszerkocsi, 9 mozgókonyha, 34 országos jármű (szekér), 4 kerékpár és 1121 ló. A csapatlovasságot az 1938. október 1-ével felállított hadtestközvetlen önálló huszárszázadok jelentették, hadrendbe állításuk 1939. január 23-án történt meg. Az önálló huszárszázadok helyőrségei: I. önálló huszárszázad: Budapest, II. önálló huszárszázad: Komárom, III. önálló huszárszázad: Keszthely, 1939. október 1-től Sopron, IV. önálló huszárszázad: Pécs, V. önálló huszárszázad: Szentes, 1941. október 1-től Bácstopolya, VI. önálló huszárszázad: Debrecen, VII. önálló huszárszázad: Miskolc, 1940. december 1-től Rimaszombat, VIII. önálló huszárszázad: Nagykálló, majd Kassa, IX. önálló huszárszázad: Kolozsvár. Különleges alakulatként alakult meg Érsekújváron az 1. önálló hegyi huszárszázad, mely Munkácsra, majd Nagybányára települt át. 1942. október 1-én állították fel Szilágysomlyón a 2. önálló (székely) hegyi huszárszázadot. Ezek a századok magasabb létszámmal, 165 fővel, de gyengébb fegyverzettel alakultak meg. A Magyar Királyi Honvédség sereg- és csapatlovassága először a Szovjetunió elleni hadjárat során esett át a tűzkeresztségen 194l-l942-ben. A két lovasdandár közül a 2., megszálló feladatokkal az 1941 tavaszán visszacsatolt Délvidéken maradt, a nyíregyházi 1. lovasdandár viszont a Gyorshadtest keretében az 1941. június 27-i mozgósítás után 32 menet- és 21 ütközetnap alatt durva számítások szerint mintegy 1600 kilométert tett meg Ukrajnában és a Dnyeperig jutott ki. Onnan szállították haza vasúton 1941 őszén, majd a dandárt 1941. november 17-én Nyíregyházán szemlélte meg Horthy Miklós kormányzó. Az 1. lovasdandár ukrajnai harctevékenysége során két haditette maradt örökké emlékezetes. Az egyiket 1941. augusztus első hetében Umany térségében hajtotta végre, amikor jelentős mértékben kivette a részét a gyűrűbe zárt ellenséges csapatok kitörésének elhárításában, a másik pedig az 1941. augusztus 16-i mihajlovkai sikeres lovasroham, melyet a magyar lovasság utolsó lovasrohamaként tart számon a hadtörténet. Már ekkor is érezhető volt azonban, 1944-ben pedig különösen, hogy a lovasságot nem az eredeti, a szabályzatokban megfogalmazott hivatása szerint alkalmazták. A korabeli szabályzatok ugyanis a lovasságot egységesen az alábbiak szerint jellemezték: „mozgékony, gyors, tüzerős, gyorsan elhasználódó, nehezen pótolható, érzékeny, alkalmi fegyvernem, csak rövid ideig tartó feladatok végrehajtására alkalmas (4-5 menetnap után 1 nap pihenőnap. Ellenséges tüzérség, repülő és páncéljármű hatásával szemben érzékenyebb, mint a gyalogság! Kötöttség a vezetéklovakhoz! Hivatása: a harchoz kedvező előfeltételek teremtése, a döntésben való közreműködés, a siker kíméletlen kiaknázása, a balsiker ellensúlyozása!" 93
