Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Kovács Vilmos: Am. kir. honvédség tüzérségének technikai változásai (1922-1945)

ba befolyásolták a magyar tüzérség fegyverrendszereinek képességeit. Az intézet 1934es jelentéséből kitűnik, hogy a tüzérségi fegyverrendszerek fő lövedéktípusa a csapódó gránát, amely a különféle élő és anyagi célokban egyaránt eléri a kívánt hatást. Ezen belül repesz és a romboló lövedékeket javasolták rendszeresíteni. Új lövedékként elkészítették a ködgránát és páncélgránát terveit és kísérleti példányait. A kartácsot felújították, a srapnelt és a gránátsrapnelt további gyártásra nem tartották alkalmasnak, és ennek alapján törölték a rendszerből. A teljesen hazai forrásokat igénybevevő korszerűsítés elsődlegesen - a tüzérség igényeinek megfelelően - a lőtávolság növelését célozta. A Monarchia tüzérségében és később a magyar tüzérségnél alkalmazott ún. Krupp-féle normálalak az 1930-as évekre már elavultnak számított, és nem tartalmazott tartalékokat, ezért egy teljesen új lövedékformát kellett kidolgozni az ún. „távolharc" lövedékét. A vezérkar a HTI felé megfogalmazott követelményeiben 30-40% lőtávolság növekedés szerepelt, mint a tüzérség hatékonyságának alapfeltétele, ebből csupán a lövedék alakváltoztatással 10-12%-ot értek el. További eredmények származtak a lőporok teljesítménynövekedéséből és az új típusú lövegek technikai adottságaiból. A megszabott lőtávolság-növekedést azonban csak az 1940-es évek elején sikerült teljesen realizálni, amikor már újabb kihívások elé nézett a tüzér fegyvernem. Az újfajta repeszgránátok célban kifejtett hatása jelentősen meghaladta a régebbieket. A 8 cm-es űrméretnél a hatásos (2 gr-nál nehezebb repeszek) száma kb. ötszöröse, a 10,0 cm űrméretnél kb. kétszerese, a 15 cm-es űrméretnél kb. másfélszerese volt a régebbi konstrukciójú és rendszerből már kivont srapnelek töltelék golyóinak. A korszerűsítést követően - az új lőszereknek köszönhetően - lényegesen javult a tüzérség pontossága is. Az 1933 M. és 1934 M. lőszerek szélességi és hosszúsági szórásai 20-50%-al kedvezőbb képet mutattak, mint az I. világháborús lőszerek. Az 1940-ben elfogadott HUBA-I hadrend szerint a vegyes dandárok tüzér ezredei két osztályból álltak, a tüzérség újabb lépcsőjeként- létrehozták a hadtest közvetlen gépvontatású tüzérosztályokat, valamint a fővezérség közvetlen, 10., 102., 103. hadrendi számmal ellátott nehéztüzér osztályokat. Az újonnan felállított szervezetek csökkentett lövegszámmal és állománnyal jöttek létre, azok minőségi szintjét később kívánták emelni. A korszerű hadseregekben ugrásszerűen megnőtt a páncélozott járművek száma, ezért a HTI a tábori tüzérség számára is kifejlesztett páncélgránátokat, amelyek azonban csak korlátozott mértékben tették alkalmassá a tüzérséget a páncélelhárításra. A tábori tüzérséget az 1940-es évekre olyan fegyverrendszerekkel kellett ellátni, amely megfelelt a korszerűség feltételének. Ezt a Vezérkar 1938-ban megfogalmazott elvei szerint külföldi licence vásárlásokkal lehetett megoldani, melyek eredményeit azután a hazai tervezők, mérnökök továbbfejleszthettek a hazai követelményekhez igazítva. így 1942-re a magyar tüzérségi fegyverrendszerekben a következő kép alakult ki. 72