Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Kovács Vilmos: Am. kir. honvédség tüzérségének technikai változásai (1922-1945)
Kovács Vilmos A m. kir. honvédség tüzérségének technikai változásai 1922-1945 Az Osztrák- Magyar Monarchia haderejének 1918. novemberi összeomlását követően, a forradalmak, valamint az idegen megszállás után újjá kellett építeni, meg kellett alkotni a független magyar hadsereget. Az új haderő magját az 1919-es Nemzeti Hadsereg adta. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum katasztrofális helyzetbe hozta az országot, katonai határozványai pedig megbénították az új hadsereg szervezését. A létszámában 35. 000 főben limitált hadsereg csak 105 tüzérségi löveget, valamint 70 aknavetőt tarthatott rendszerben. A diktátum a fegyverekhez 1000-1000 darab lőszer megtartását engedélyezte. Megtiltotta a közepes (10,5-15 cm űrméretig) és a nehéz tüzérség (15 cm felett) szervezését, és csak a könnyű maximálisan 10,5 cm és az ez alatti űrméretű tüzérségi lövegeket engedélyezte. Az ilyen módon tiltott tüzérségi fegyverrendszereket be kellett szolgáltatni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak (SZEB). Megkezdődött a rejtés időszaka, melyben a magyar katonai szervezeteket arra szorították, hogy létfenntartásuk érdekében folyamatosan kijátsszák a SZEB ellenőrzéseit. Az 1922-től újonnan felállított Magyar Királyi Honvédség csökkentett szervezete a tüzérségi rendszereit hazai és külföldi forrásokból szerezte be. A Monarchia összeomlása után a lövegek és lőszerek egy része a Magyarországi gyárakban és laktanyákban maradt, a fegyelmezett honvédhadosztályok is hazahozták felszerelésüket és fegyverzetüket. Másik oldalról az 1920-as években sikerült beszerezni Németországból és Olaszországból egykori osztrák-magyar tábori lövegeket. A hadvezetés a rejtés időszaka alatt is arra törekedett, hogy megpróbálja legalább szinten tartani a tüzérség technikai ellátottságát. Ennek érdekében a hazai forrásokat és egyes külföldi csatornákat is igénybe vettek. Még 1919 őszén Németországból szereztek be nagy mennyiségű tüzérségi löveget, 22 db. 7,5 cm-es hegyi ágyút, 6 db. 8cm-es légvédelmi ágyút, 2 db 10cm-es hegyi tarackot, 16 db. 15cm-es közepes tarackot és 4 db. 30,5 cm-es mozsarat (ezek a lövegek még a háború alatt készültek osztrák, cseh, illetve magyar gyárakban). Ugyanakkor, - még a békeszerződés aláírása előtt - 1921 februári szállítással nagymennyiségű löveget, 40 tábori ágyút rendeltek meg a Diósgyőrben beindított lövegüzemben. A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MA VAG) tulajdonában működő lövegüzem és az 1919-ben megszűnt Győri Agyúgyár kapcsolata a töredékes irattári anyaga miatt eddig csak részben volt rekonstruálható. Ezek szerint a diósgyőri vasgyárral egybeépült lövegüzem igazából a győri gyár megszűnésével átvette a teljes löveggyártási tevékenységet. A vasgyár már a háború alatt is beszállítója volt a Győri Ágyúgyárnak, de a löveggyártás teljes vertikumát csak 1919 után vették át. A lövegeket a Győrből beszerzett Skoda licencek alapján gyártották. A lövegüzem kulcsszerepet játszott a tüzérségi fegyverrend69
