Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Szabó Miklós: Am. kir. honvéd légierő (1938-1945)
Hadműveleti területen Werth Henrik gyalogsági tábornok, a Honvéd Vezérkar főnöke - német kérésre 1941. június 15-én mozgósította az északkeleti országrészben lévő szárazföldi kötelékeket. 1 3 Bár iratok nem maradtak fent, de ugyanezt tehette a légierő felé is, hiszen néhány nap múlva a vadászszázadok egy része már a Miskolc- illetve Huszt-közeli hadirepülőtereken teljesítettek szolgálatot. Úgyszintén valószínűleg ez tette lehetővé azt, hogy alig néhány órával a kassai bombázást (1941.június 26.) követően a kijelölt bombázókötelék áttelepüljön a Dunántúlról a debreceni körzetbe a másnapi feladat-végrehajtáshoz illetve, hogy a távolfelderítők megkezdjék az érintett területek felderítését. így nyílt mód arra, hogy a miniszterelnök által hadban állónak nyilvánított Magyarország kijelölt közelfelderítő, bombázó- és vadászerői - mintegy megtorlandó a kassai támadást - 27-én reggel csapást mérjenek a határ menti szovjet katonai célpontokra illetve Sztanyiszlávra, két nappal később pedig Sztrijre. 1 4 Ezzel véget ért a „megtorlás", lezárult a légierő hadászati alkalmazásának időszaka. 1941. június utolsó napjaiban megkezdte keleti irányú előrenyomulását az ún. „Kárpát-csoport", melynek fő erejét a gyorshadtest alkotta. Alapvetően e kötelék támogatása hárult a repülőcsoportra. Ez utóbbi állományába közelfelderítő, vadász- és bombázószázadok tartoztak, melyeket az elkövetkező hónapokban gyakran cseréltek („rotáltak"), hogy minél több alegység szerezzen hadi tapasztalatot. Amikor a földi erők kiléptek a Kárpátokból, részben a folyamatos támogatásuk fenntartása, részben a hegykoszorú fölötti napi többszöri átrepülés veszélyei arra ösztönözték a légierő vezetését, hogy mihamarabb ukrajnai repülőterekre telepítse át a harci kötelékeket. így már július 12-én birtokba vették a kolomijai repülőteret, 1 5 majd az ezt követő napokban-hetekben Jezierzanyt, Bart, Szutyiszkit és Annopolt. A távol- és közelfelderítők értékes adatokat „szállítottak" a repülő- és földi csapatoknak, a bombázók támogatták a gyorshadtest térnyerését, a vadászok pedig oltalmazták a repülő- és földi kötelékeket, s igyekeztek kivívni a helyi légi fölényt. A „vándorlás" folytatódott a hatalmas „kifli" mentén: a repülők hamarosan megismerkedtek Bersagy, Voznyeszenszk, Krivoj Rog, Kazanka repülőtereivel. A gyorshadtest augusztus 31-én vette át a Dnyeper védelmét mintegy 200 km-en Dnyepropetrovszktól délre, míg a repülők Lozovaja, Izjum és Harkov légterében tevékenykedtek. Az egyre rosszabb időjárási és terepviszonyok mindjobban akadályozták úgy a földi, mint a repülőerők működését, így azok legkésőbb 1941. december közepére hazatértek Magyarországra. 1 6 Bár a gyorshadtest és repülőcsoportja hadászati mellékirányban működött, fontos harci tapasztalatok szerzésére nyílt lehetőség, mellyel - mint a vezérkari iratok illetve a katonai szaksajtóban megjelent cikkek bizonyítják - jól tudtak élni. A repülőcsoport e hábo1 3 ÖLVHDI Ignác: A Honvéd Vezérkar és a kassai „casus belli" II. rész. Honvédelem, 1981/10. sz. 110. o. 1 4 HL Vkf. Ein. 1. - 1941/5615, valamint HL Vkf. Ein. 1. Napi helyzetjelentések (a továbbiakban: NHJ) 1941/21-23. és 38. fól. 1 5 TOMOR László: Harcok az orosz égen. Magyar Repülő Sajtóvállalat és Stádium Sajtóvállalat Rt. Bp. 1942. 14. o. 1 6 Az 1/3. vadászrepülöszázad HADINAPLÓ másolata. 1941. júl. 20-nov. 26. (a szerző birtokában) 55
