Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Ságvári György: A m. kir. honvédség egyenruházata (1919-1945)

got, műszaki, gázvédelmi, egészségügyi és élelmezési anyagokat. Az egyes fegyvernemekhez, szakcsapatokhoz, hadrendi beosztásokhoz meghatározott felszerelési anyagok tartoztak. Alaptípus a „gyalogos puskás csatár". Teljes felszerelése: puska, szurony, rohamsisak, sapka, zubbony, gyalogsági nadrág, köpeny, bakancs, 2 db ing, 2 db gatya, 4 pár kapca, válltekercs, nadrágszíj, haskötő, tábori takaró, sátorfelszerelés, gyalogsági hordkészülék, tölténybőrönd, kenyértarisznya, 2 db kettős tölténytáska, szuronytáska, derékszíj, puskaszíj, gázálarc, gyalogsági ásó, sebkötöző csomag, gáz zsebcsomag, főzőcsésze, tábori kulacs, evőeszköz készlet, élelemzacskó, igazolványjegytok zsinórral, fegyvertisztító szerelék, higiéniás készlet (szappan, törülköző, fogkefe, borotválkozó eszközök), varróeszközök, tartalék élelemadag, 80 db pu. töltény, 2 db kézigránát. Mindez a gyalogos katonát 25.157 kg súllyal terhelte meg. A háború alatt a málházási előírásokat a front tapasztalatok alapján korszerűsítették, a terhelést csökkentették. A tiszti tábori (avagy menetöltözethez) pisztoly, pisztolytáska, térképtáska, távcső, jelsíp, gázálarc tartozott. A különböző szíjak, hevederek a szolgálati minőség jelölésére, egyes elemei pedig használati tárgyként, a felszerelés részeként, a ruházat, a fegyverzet és a tábori eszközök hordására szolgáltak. Ilyen szíjak a deréköv (bőr, heveder), a vállszíj (1941 dec.-ig a szolgálati jel), a fegyverszíj, a bőr málhaheveder a tölténybőrönd illetve hátbőrönd hordásához, az egycsatos illetve kétcsatos szíjak a köpenykoszorú és az evőcsésze felerősítésére. A katonák a derékövre fűzve hordták a tölténytáskákat, a pisztolytáskát, szuronypapucsban a szuronyt, tokban a gyalogsági ásót. A Honvédség kombattáns alakulatai által viselt 1935 M rohamsisak német licence alapján készült a MÁVAG-ban, és a Győri Magyar Waggon és Gépgyárban három méretnagyságban. Az 1330 gramm átlagos súlyú, acéllemezből sajtolt sisak olívzöld volt, bélése és állszíja bőrből készült. A tarkórészre málházási céllal kis fém szíjkengyelt forrasztottak, amely a magyar rohamsisak karakteres jellegzetessége lett. A vadász zászlóaljak a hegyi dandárok a sisak bal oldalán fém, 1944-től matrica jelvényt (ún. „vadász nagykürt") viseltek. Az anyagában és formájában a honvédségben használttal azonos légoltalmi sisak színe acélkék. E sisakok egy része a sisaktetőn keresztbe fektetett merevítő pánttal készült. A magyar rohamsisakot a finn hadseregben is használták. Egyes speciális rendeltetésű alakulatok, beosztások külön ruházattal rendelkeztek. A gépkocsivezetőknek és motorkerékpárosoknak bőrruhája (bőr sisak, rövid kabát melles nadrág), a páncélosoknak német mintára készített „1942 mintájú páncélos ruhája" (füstszürke lemberdzsek és pantalló, a vegyiharc alakulatoknak „1936 M saválló bőrruhája" (csikóbőr 3/4-es kabát, bőrkesztyű, védőszemüveg) majd gumírozott vászon ruhája, a szerelőknek szürke vászonból készített 1929 M szerelőruhája (zubbony nadrág) volt. Közkedvelt volt az un „1930 M posztóujjas bőrmellény" és tiszti körökben az „1941 M fűzős csizma" (bilgeri) Tisztek, tábornokok a khakin kívül 1929-től viselhettek zöld zsávoly, illetve fehér vászon öltözeteket is. Ezek meghatározott körülmények között viselhető öltözetek voltak, laktanyai szolgálatban, menetöltözetben, kényelmes öltözetben, utcán, fürdőhelyeken. Amíg ezek a ruhák hivatalosan rendszeresített változatoknak számítottak, az un. „egységes tiszti mente" és a körgallér a „nem rendszeresített" ruhadarabok kategóriájába tartozott. Az előbbi a menet, utóbbi a társasági és díszöltözetek kiegészítő darabja volt. A mente lényegében kopírozta a Ferenc József-i kor kékszínű huszártiszti mentéit, csak49